Napra pontosan huszonöt évvel azután, hogy utoljára beindították, ismét megmozdult a Porsche LMP 2000 prototípus, és negyed évszázad porát lerúgva magáról elkezdett körözni a Porsche weissachi fejlesztőközpontjának tesztpályáján.
Pilótája ugyanaz az Allan McNish volt, aki huszonöt éve leállította a V10-es szívómotort, tudva, hogy a Le Mans-i győzelmekre predesztinált prototípus értelme szertefoszlott: a Porsche vezetősége 1999-ben úgy döntött, költségcsökkentési okokból mégsem indít csapatot az LMP kategóriában. Tisztességből engedték, hogy az LMP 2000 fejlesztését befejezzék, ám utána az autó egyenesen a gyári múzeumba került, ahol egy selyemponyva alatt töltötte az elmúlt huszonöt évet.
A Porsche persze az évek során aktív maradt a motorsportban, ami csak még fájóbbá tette a projektben dolgozó szakembereknek, hogy munkájuk nem bizonyíthatott a versenypályán. Régóta mocorog az érintettekben a szándék, hogy ismét működőképessé tegyék az autót, a munka azonban csak tizennégy hónappal ezelőtt kezdődhetett meg.
Az eredetileg F1-es célokra, 3,5 literes lökettérfogattal kifejlesztett blokkot nagyságrendekkel tartósabbra kellett tervezni, ezért lökettérfogatát radikálisan megnövelték, az 5,5 literes V10-es legnagyobb teljesítménye 600 lóerő volt, ami jól viszonyult a 900 lóerős minimális tömeghez.
A motorba újra életet lehelni is nagy kihívás volt, meg sem közelítette azonban a sebességváltó aktiválásával járó szívást. Teljesen elektronikus vezérlésű egységről van ugyanis szó, amelynek programozására azonban ma már nem állnak rendelkezésre kellően primitív számítógépek. A csapat végül egy Forma-E-versenyautó váltóvezérlésével berhelte meg a rendszert, és így félig manuálisan, félig automatizálva fokozatba tudták tenni a váltót.
Az LMP 2000 annak idején, 1999. november 2-án és 3-án összesen 78 kilométert tett meg, a 8,6 °C-os hideg és a 68%-os páratartalom, valamint a nem ilyen körülményekre optimalizált abroncsok ellenére rögtön pályacsúcsot futott Weissachban, és 306 km/óra végsebességet ért el.
Az autó további sorsa kétséges; a legvalószínűbb, hogy visszamegy a gyári múzeumba, ezúttal talán a kiállítótérbe. Nem kizárható persze az sem, hogy árverésre bocsátják – egy 25 éves, 600 lóerős monopostóért, amiből egyetlen példány létezik, és az is kevesebb mint 80 kilométert futott, alighanem komoly összegeket fizetnének a Porsche-gyűjtők, főleg, mert sokáig mítosznak számított a puszta létezése is.
Balról jobbra: a motorsportrészleg egykori főnöke, Herbert Ampferer; a háromszoros Le Mans-győztes Allan McNish egykori autóversenyző; és Norbert Singer fejlesztőmérnök újra találkoznak szerelemgyerekükkel
