A használt autó, pláne kis pénzből vásárolva a racionalitásról kellene szóljon. Legyen megbízható tömegmodell, amihez minden bontóban akad alkatrész, meglepetések, aknák nélkül, és nagy számban elérhető eladó példányokkal.
Csakhogy az autóvásárlás nem mindig racionális kaland, van, amikor félredobjuk az észérveket és csak a szívünkre hallgatunk. Ezt követve most összegyűjtöttem öt olyan autót, amit már egymillió forint körül hazaguríthatunk, és különc formájukat tekintve még ma is kilógnak a sorból.
Alfa Romeo GT
Az Alfa Romeo GT egy stílusos és sportos kupé, amely 2003-ban debütált és 2004-től kezdve került forgalomba. Az autó az Alfa Romeo 156/147 platformjára épül, de formája teljesen eltér a két testvértől. Ezeket a kupékat még mindig megnézik, az elegáns tetőív, a keret nélküli ablakok, az elegáns lámpák, a feltűnő színárnyalatok messze vonzóbbá teszik, mint egy hasonló árkategóriában mozgó tömegterméket.
Motorválaszték: az Alfa Romeo GT orrába kerülhetett egy 1,9 literes JTD dízelmotor (150 LE), ami a kínálat legmegbízhatóbb darabja, valamint több benzines egység is. A belépőszintet az 1,8 literes Twin Spark (140 LE) jelentette, mellette egy 2,0 literes JTS akad még a piacon, de az igazi olasz életérzést a legnagyobb teljesítményű motor, a 3,2 literes V6-os (240 LE) adja.
A JTS motoron a korán kezdődő olajszivárgástól a cserés injektorokon át a gyújtótrafó hibájáig sok minden előfordulhat, lehet, nem túl menő a dízelmorgás, de ehhez az autóhoz a jó öreg 1,9 JTD javallott.
Rover 75
A fillérekért mért angol elegancia megtestesítője az 1998–2005 között gyártott Rover 75. Ennyi krómot egymillió alatt kevés autó ad, nem beszélve a míves számlapokkal feldobott műszerfalról. 2004-ben még friss használt autóként így írtunk róla: „Ebben az árkategóriában gyakorlatilag nincs még egy autó hasonló kényelemmel, ilyen eleganciával és ekkora tekintéllyel.” A tekintély azóta megkopott, de az elegancia még ott van, motorok terén pedig akadnak igazi érdekességek.
Motorválaszték: a kocsit eleinte 1,8 és 2,5 liter közötti hengerűrtartalmú benzin- és dízelmotorokkal szerelték. A benzinesek között volt egy 1,8 literes, K szériás, soros négyhengeres, valamint két négy vezérműtengelyes, szintén K szériás V6-os, melyek közül az egyik egy rövid löketű 2,0 literes, a másik pedig egy 2,5 literes volt.
A 2,0 literest később károsanyag-kibocsátási szempontok miatt leváltotta egy 1,8 literes turbómotor. A kínálat egyetlen dízelmotorját a BMW 2,0 literes, soros négyhengeres M47-es erőforrása jelentette.
Eladó akad belőle ma is 20-25 darab egymillió forintig, de állapotuk már a képek alapján lehangoló. A motorok megbízhatósága sem legendás, az 1,8 literesnél a hengerfejtömítéssel lehet probléma, a V6-osoknál a vezérműszíj szakadhat.
A BMW-től származó dízelmotorok viszont egyrészt ismertebb darabok a hazai piacon, másrészt jobban is bírják a gyűrődést a benzineseknél, igaz, csak ha megkapták a megfelelő törődést.
A Rover 75 mint konstrukció nem volt elbaltázott, de az angliai gyártás során akadtak hiányosságok, a pozicionálás, a marketing pedig nem sikerült túl jól, ráadásul a BMW is megszabadult a márkától: az autót alig több mint egy évig gyártották a Rover Group cowley-i üzemében. Miután a BMW eladta Rover-részvényeit, a gyártás az MG Rover Group longbridge-i gyártósorán folytatódott.
A vevők elmaradtak, így a gyártási szám sosem érte el a kitűzött célokat, mind a Rover-, mind az MG-emblémával ellátott változatok gyártása 2005. április 8-án fejeződött be, amikor az MG Rover Group csődeljárás alá került.
Lexus IS
1999 és 2005 között volt gyártásban az XE10 kódjelű IS, szűk belső térrel, otromba kardánalagúttal, spórolós utastéri anyagokkal, de káprázatosan finom technikával, kronográf hatású óracsoporttal, precíz kormányzással, nagyon jó egyensúllyal és a világ egyik legjobb kézi váltójával.
Motorválaszték: dízel híján Európában háromféle soros hathengeres benzinessel terjedt el az autó. Leggyakoribb a 155 lóerős a hatos manuális és négyfokozatú, automatikus váltóval gyártott IS200, de akad 214 lóerős 300-as is, általában ötgangos váltóval. Európában a hátsókerék-hajtásos modellek szinte kizárólagosan uralják a kínálatot, más piacokon a 300-as sorhatosból összkerekesek is futottak.
Ez az autó akkor lesz nagyon drága, ha törik, vagy ha olyasvalamit kell szervizelni rajta, ami nem a szokásos kopó-forgó alkatrész. A gyári alkatrészek méregdrágák, de leginkább a rozsda miatt kell aggódni. A kínálat gyér, ebből még kevesebb akad, mint Alfa Romeo GT-ből vagy Rover 75-ből, de 1-1,5 millió forint között már kombi karosszériával praktikusabb kivitelt is találhatunk az amúgy elegáns szedánnál.
Audi A2
Ha egy városi méretű, formáját tekintve mai napig egyedi, de pofátlanul alacsony fogyasztású, praktikus autót keresünk olcsón, akkor a válasz az Audi A2. Ezt is a kilencvenes évek vége szülte, a kor, amikor a Volkswagen-csoport minden területen bizonyítani akarta műszaki felsőbbrendűségét.
Ekkoriban születtek a W elrendezésű 8-12 hengeres motorok, jelent meg a felső kategóriás Volkswagen Phaeton, de a városi kisautók között is egyedit akartak alkotni.
A 3 literes fogyasztásáról híres Volkswagen Lupo mellett az Audi is kapott egy hipertakarékos konstrukciót. Ez volt az A2-es, amit méregdrágán gyártottak alumíniumkarosszériával és meglepő formatervvel. Egyedi, önhordó, térvázas alumíniumkarosszériával készült, a dizájn hivatalos neve Audi Space Frame volt. Ezért igen könnyű volt még magasabb felszereltséggel is, átlagos tömege egy tonna körül mozgott.
Motorkínálat: két benzines motorjával (1.4 16V – 75 LE és 1.6 FSI – 110 LE) is elérhető volt az 5 l/100 kilométer körüli átlagfogyasztás, de igazi spórolómesterek a TDI-k voltak. Bizonyos körülmények között az 1.2 TDI tudta hozni a 3-4 l/100 kilométer körüli átlagfogyasztást. Ez a változat 2003-ban megnyerte a Nordic Eco Run elnevezésű üzemanyag-takarékossági versenyt 2,62 l/100 km-es fogyasztással.
Mégis, a vevők nem kattantak rá, a magas ár, a furcsa forma nem hozta lázba őket, ahogy az alacsony fogyasztás sem, így 2005-ben elkaszálták a koncepciót. Ma viszont érdekes, egyedi autóként még beszerezhető a használt autók között, és több eladó darab akad akár egymillió forint alatt is.
Hyundai Coupé
A kétezres évek elején az autóvásárlók egy rétege még vágyott kétajtós kupékra. Sőt, volt piaci rés az olcsóbb, de külsőre menő ismeretlen autók számára is, ide tört be a Hyundai az igen őszinte Coupé elnevezésű kocsival. Számunkra a második generáció érdekes igazán.
A GK széria dinamikus vonalvezetésével és agresszív orrkialakításával azonnal magára vonta a figyelmet. Az alacsony tetővonal és a széles kerékívek sportos karaktert kölcsönöztek az autónak. Nem egy olasz szépség, de kétségkívül egyedi! A modell az USA-ban Tiburon, Ázsiában pedig Tuscani néven futott, itthon is vannak, akik ezeken a neveken hivatkoznak rá.
Motorkínálat: érdekessége, hogy a klasszikus kupétest átlagos hajtásláncot rejt, legalábbis a legáltalánosabb a kétliteres négyhengeres motor 136 lóerővel és 181 Nm nyomatékkal. Ez ha gyárias állapotban van, akkor 9,2 másodperc alatt éri el a százas tempót, tehát inkább túrakupé, semmint sport.
Ezen a V6-os motor segít némileg, leginkább nyomatékban erősebb a 165-172 lóerős, 245 newtonmétert termelő egység, ami 8,2 másodperc alatt éri el a 100 km/órát. Itthon elenyésző számban, de néha akad a belépőmotoros verzió 1,6 literes négyhengeressel, 105 lóerővel.
A 2.0 literes motorok megbízhatónak számítanak, de a V6-os változatoknál figyeljünk a vezérműszíj állapotára. Ez az autó igazi titkos tipp lehetne, ha nem lett volna mindig olcsó. Az alacsony ár miatt könnyű beszerezni, de azért a kötelező körökre ennél is költeni kellene, így sok a végletekig elhasznált, kívül-belül lelakott darab.
Persze ha el tudunk rugaszkodni az egymilliós árhatárról, akkor belefuthatunk megbecsült Hyundai Coupékba, de azt el kell fogadni, hogy presztízs (kupéforma ide vagy oda) ehhez a típushoz nem jár.
