Egy igazán különleges történetre hívta fel figyelmünket kedves olvasónk. Egy nyilvános közösségi csoportban osztotta meg az egyik felhasználó az alábbi esetet, amikor sikerült beletolatnia egy magyar tengeralattjáróba. Igen, jól olvastad.

Állítólag 2012 környékén a bőnyi erdő területén tárolták a Polaris II hazai fejlesztésű és gyártású tengeralattjárót.

Így szól a bejegyzés

„Kint voltunk egy családi napon és megkértek, hogy álljak arrébb az akkor néhány éves Opel Merivámmal, nehogy a focizó gyerekek megrúgják az autót a labdával. Kérdeztem, hogy hova álljak, azt mondták, hogy a tengeralattjáró mellé, ott jó helyen lesz. Az akkor kétéves fiamat az ölembe ültettem és elkezdtem lassan tolatni a tengeralattjáró felé, közben az egyik ismerősöm és a gyerekei lovakkal jöttek ki felénk. A fiam imádta a lovakat és ki akart mászni a lehúzott ablakon. Nem figyeltem, és nekitolattam véletlenül a tengeralattjárónak.

Kiszálltunk a kocsiból és megnéztük, hogy lett-e az autóban kár.

Hála az Istennek nem lett baja egyik járműnek sem. Azon nevettünk az eset után, hogy ha valami tört volna az autón, és én leírom a casco bejelentőre, hogy a bőnyi erdő szélén beletolattam egy tengeralattjáróba, este már fent lett volna a gumicsizma.hu-n és az ehhez hasonló portálokon! Így történt, hogy a bőnyi erdő szélén koccantam egy tengeralattjáróval!”

Ugyan jó ideje nincs már se tengere, se tengerpartja Magyarországnak, de az egyetlen magyar tengeralattjáró története a bizonyíték, hogy népünk nem ismer lehetetlent. A Polaris II névre keresztelt vízi jármű a Dunában egyszer megmártózott, de soha nem merült alá.

Tervezője és készítője egy dunakeszin élő taxisofőr, Forintos Gyula, aki a kilencvenes évek közepén, számos tengeralattjáró-építéssel kapcsolatos tanulmány elolvasása után – úgy döntött, épít egy tengeralattjárót. A Polaris I (vélhetően a prototípus) mára teljesen megsemmisült, ám a Polaris II akkora port kavart, hogy még egy brit természettudományi magazin is megkereste Gyulát, hogy támogassa terveit, ha valóban nekivág az útnak. 100 ezer dolláros támogatást ígértek neki.

A tengeralattjárós expedíció így nézett volna ki

„14 ezer tengeri mérföldes, hat hónapos utat tervezek. A tengeralattjáró a Dunán észak felé haladva Rotterdamnál a nyílt tengerre kiér, onnan fel északi irányban a Brit-szigetek, Feröer és Izland. Visszafelé Grönland, Labrador, Amerika keleti partjai, New York-i kikötő, Bermuda, Azori és Rotterdam, valamint így vissza a kiindulópontra” nyilatkozott a korabeli filmhíradónak a tervező.

Sajnos Forintos Gyula azóta felhagyott a projekttel, semmilyen információt nem tudni róla, a Polaris II-vel sem foglalkozott tovább, úgy tűnik, végleg letámasztotta a járművet. A bőnyi erőből végül elszállították a búvárhajót, jelenleg Vámosszabadiban áll, szívességből fogadta be Tolnay Róbert egy teherfuvarozó telephelyre, aztán ottfelejtették – számolt be róla korábban a Blikk.