Az 1980-as években sorozatgyártású autókban érintőképernyők még nem igazán léteztek. Néhány koncepció ugyan utalt arra, hogy a mérnökök gondolkodnak a jövőn, de akkor ez még nagyon távolinak tűnt. Ez változott meg, amikor a Buick és a GM mérnökei úgy döntöttek, olyan modern technikát építenek autóikba, amilyet előttük még senki.
Maga az érintőképernyő nem volt újdonság a nyolcvanas években: E.A. Johnson nevéhez fűződik az első ilyen berendezés, amelyet 1965-ben a Royal Radar Establishmentnél fejlesztett ki az Egyesül Királyságban. Az 1970-es évekre már a légiforgalmi irányítók is használták, az 1980-as években pedig a HP és a Sony is beépítette a technológiát termékeibe. Az autóipar csak ezután következett.
Így nézett ki a korai nyolcvanas években egy érintőképernyő:
A Buick mérnökei az 1980-as évek elején kezdtek ötletelni az érintőképernyővel kapcsolatban; ezzel párhuzamosan a kaliforniai Delco Systems szakemberei egy különleges, érintésvezérelt CRT (katódsugárcsöves) kijelző fejlesztésén dolgoztak. 1981-re elkészült a prototípus, amelyet a GM vezetőinek is bemutattak. A General Motors akkori elnöke, Roger B. Smith lelkes volt, mert úgy gondolta, hogy ez a technológia segíthet a GM-nek megőrizni vezető szerepét az autóiparban. Az üzlet megkötetett, az AC Spark Plug és a Delco Electronics a hardvert fejlesztette, míg a Delco Systems Operation a szoftveres oldalon dolgozott.
1983-ra a rendszer specifikációi véglegessé váltak és a A Buick Graphic Control Center (GCC) néven mutatta be.
Első körben összesen 100 darab Buick Riviera cuopét szereltek fel GCC képernyőkkel, majd ezekkel külön továbbképzést tartottak minden autókereskedőnek, akik forgalmazták a modellt, hogy megismerkedjenek a technológiával. 1986-ra a vásárlók is megvehették az érintőképernyővel szerelt Rivierákat.
A rendszer jelezte a fogyasztás és az útvonal adatait, a rádióállomásokat érintéssel lehetett váltani, a klímaberendezést pedig szintén ezen keresztül lehetett babrálni. Bár a rendszer nem volt zökkenőmentes, néha többször is meg kellett nyomni egy-egy funkciót. Sajnos a technológia túlságosan előremutató és kiforratlan volt a vásárlók számára, akik bonyolultnak és zavarónak találták a rendszert.
1986 Buick Riviera
1988-ra a Buick a Reattában is elérhetővé tette a GCC-t, bár itt már Electronic Control Center néven futott. Ugyanekkor az Oldsmobile is kapott egy verziót a Trofeóban, amelyet Visual Information Center néven neveztek el.
1990-re a Buick eltávolította az érintőképernyőt a Riviera és a Reatta modellekből, és visszatért a hagyományos fizikai kapcsolókhoz. Ha a vásárlók kitartóbbak lettek volna, és jobban alkalmazkodnak a technológiához, a Buick talán erősebb márkává válhatott volna.
Az autókban használt érintőképernyők csak a 2000-es években tértek vissza igazán. Ma már szinte minden modern autó rendelkezik valamilyen kijelzővel, és ezek a képernyők egyre nagyobbak. Akár tetszik, akár nem, az érintőképernyők itt maradnak, és ezért részben a Buickot is érdemes megemlíteni, hiszen ők voltak az elsők, akik ezt a technológiát bevezették a tömeggyártású autók világába.
