Ólmozott benzin? A történelem egy jelentéktelen szelete, egy adalék, amely hasznosnak tűnt, de túllépett rajta az üzemanyaggyártás és az autóipar. Mégis, történetének vannak izgalmas részletei, mert az ólom adalékként történő felemelkedése, és slágerként való megtartása mögött ugyanaz a tényező húzódik meg, mint szinte minden környezetromboló, egészségkárosító megoldás mögött.
Az Arcanum Újságok archívuma elég messzire megy vissza, hogy lássuk az ólom-tetraetil felemelkedését és bukását, valamint a felkiáltójeleket, amelyeket sokáig sikeresen félresöpört a nagy ipari cégek lobbija.
Ma már tudjuk, hogy az ólmozott benzinből a légkörbe, a talajba, a növényekbe, a vízbe kerülő ólom az emberekben szívbetegséget, stroke-ot és rákot okozhat. Gátolja az agy fejlődését, a kutatások szerint gyermekeknél 5-10 ponttal csökkentheti az intelligenciahányadost.
A feltaláló is ólommérgezést kapott
A belső égésű motoroknál az 1920-as években megoldást találtak a kopogásos égés problémájára. Egy lehetőség lett volna a jobban finomított, magasabb oktánszámú üzemanyagok alkalmazása, másrészt opció lett volna az etil-alkohol adalékként (10-15%) való használata, ám az első lehetőség túl drága volt, míg a másodikból nem lehetett volna profitot húzni.
Ezért jött kapóra Thomas Midgley felfedezése, aki rájött, hogy az ólom-tetraetil és a diklór-etán vagy diklór-metán hozzáadása ugyanilyen hatékony, és ezt ráadásul lehet szabadalmaztatni is.
1924-ben a felfedező Thomas Midgley még kezet is mosott a folyékony halmazállapotú anyaggal, beszívta a kipárolgó gázokat, hogy bizonyítsa az adalék biztonságosságát. Utána viszont hónapokig lábadozott az ólommérgezés hatásai miatt.
Thomas Midgley, aki felfedezte a kopogásgátló ólomtartalmú adalékot, amire egy egész iparág épült. (Fotó: CORBIS/Corbis via Getty Images)
Mégis, a találmány zöld utat kapott, a General Motors állt mögötte, és az amerikai hadseregnek is jól jött az olcsón előállítható, magas oktánszámú nafta. Így elérkezett Magyarországra is, már az 1920-as évek végére.
1929-ben ezerrel pörgött a motorizáció, még Magyarországon is egyre szaporodtak az automobilok, amelyek motorjai egyre magasabb kompresszióval termeltek több és több lóerőt. Az üzemanyag pedig nem tartott ezzel lépést, az Auto és Motorujság ezért tippeket adott otthoni kotyvasztáshoz, többek között az ólom is szerepelt az ajánlott kopogáscsökkentő adalékok között.
„A tüzelőszer csekély komprimálhatóságából eredő kopogást azáltal küszöbölhetjük ki, ha nagyobb mérvű kompressziót is elbíró tüzelőszert (például benzolt), vagy úgynevezett „vegyi fékeket“, azaz kopogást elhárító vegyszereket keverünk hozzá. Ilyen például az ólomtetra-aethyl (ezzel van keverve az amerikai „ethyl-gasoline“ nevű benzinféleség), vagy pedig a vaskarbonyt (német Motalin). Megfelelő keverési aránnyal a motorkopogás, egyidejűleges kompressziónövelés mellett, kielégítően elhárítható.” – Auto és Motorujság, 1929 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1938 – még mindig csodaszer
1938-ban bővebben írt a szerről az Autó-Motor, ekkor már megjelenik az anyag veszélyessége, de állításuk szerint a benzinbe keverve ez már teljesen ártalmatlan adalék, nincs itt semmi látnivaló.
„Hosszadalmas és kizárólag gyakorlati kísérletek kapcsán — amikor is többezer különféle szerves vegyületet próbáltak — kitűnt, hogy bizonyos szénhidrogének kedvezően befolyásolják az oktánszámot, így például a benzinhez kis mennyiségben hozzákevert tetraklórethán erősen csökkenti a kopogást. A legkedvezőbb eredményt a tetra-etil-ólommal érték el, melyből igen kis mennyiségek is erősen emelik a benzin oktánszámát.
A tetra-etil-ólom szubsztanciában csak rendkívüli elővigyázati intézkedésekkel (gáz- w/pontimaszk, gumiruha stb.) kezelhető. Viszont az üzemanyagba belekeverve teljesen veszélytelen, úgyhogy mérgezéstől tartani nem kell, legfeljebb abból lehet baj, ha valaki egy-két liter ólmozott benzint megiszik.
Az ólomról mindenki tudta, hogy mérgező, ezért inkább a jobban csengő Ethyl néven forgalmazták a terméket (fotó: Wikimedia Commons)
Lássuk most már, hogy milyen hatással van az ólmozott benzin az üzemre. Legelsősorban szinte csodálatos mértékben emeli a motor rugalmasságát. Olyan kapaszkodókra surranhatunk fel direktben (1:1 áttételű, azaz direkt, többnyire a legmagasabb váltófokozatban. A szerk.), ahová közönséges benzinnel csak visszakapcsolva tudtunk felkapaszkodni. A gép sokkal jobban gyorsul, végsebessége is valamivel nagyobb és ami a legfontosabb: a fokozott rugalmasság következtében kevesebbet kell kapcsolni, kevesebb üzemanyag fogy.” – Autó Motor, 1938 (10. évfolyam, 1-18. szám)
Csupa előny, olcsó csodaszer, ami még a kenőanyagként is helyt áll! „Később azt is felfedezték, hogy az ólom a kipufogó szelepek ülékein lerakódva szelep-kenőanyagként is szolgál, és így megszünteti a szelepülékek egyenlőtlen abrazív és adhezív kopásából eredő és a motorokban nagy károsodást okozó jelenségeket.
Ez a járulékos előny volt az, amelyre hivatkozva az ipari “lobbik” 1971-ig képesek voltak az ólmozott benzin pozícióját megvédeni, viszont ettől kezdve az Észak- Amerikában gyártott összes gépkocsiba előírták a szelepkopás minimalizálására az edzett, ill. más módon kopáscsökkentett, ill. keményített szelepülékek használatát.” – Technika, 1991 (35. évfolyam, 1-12. szám)
Az 1970-es évek elején tetőzött a termelés, az üzemanyagipar évi 270 000 tonna ólomadalékot okádott a világra.
Sokáig voltak mellette érvek
A legerősebb érv mi más lehetett volna, mint az olcsóság. Hiába volt egyértelmű méreg, még az 1980-as években is írtak az előnyeiről. Az Élet és Tudomány 1985-ös cikkében egyenesen arról értekeznek, hogy az „utóégetővel” vagyis katalizátorral felszerelt, ezáltal ólmozott benzinnel nem tankolható autókkal több a baj, mint a hagyományos, mérgezőbb konstrukciókkal.
„Először is az ólommentes benzin többe kerül, mint az ólmozott benzin, mert az olcsó ólom helyett jóval drágább adalékokkal — reformátummal, alkiláttal, izopentánnal és MTBE-vel (metil-tercier-butiléterrel) — kell az oktánszámát beállítani.
Szép lassan elért a világ minden tájára. Fotó: Fortepan
De ólom nélkül ezekkel az adalékokkal is legföljebb 91—93 oktánszámú benzin gyártható még elfogadható áron. Az ilyen benzinnel csak viszonylag kis sűrítési viszonyú motorok járathatók, a kisebb sűrítési viszony pedig — változatlan teljesítményt téve föl — eleve nagyobb benzinfogyasztással jár együtt. Végső soron: az utóégetővel fölszerelt gépkocsi drágább üzemanyagot és ráadásul 8—10 százalékkal többet fogyaszt, mint utóégető nélküli társa!” – Élet és Tudomány, 1985. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
Ugyanezt a véleményt hangoztatta a Műszaki Élet is ebben az évben:
„Az első és legjelentősebb gond a költségnövekedés. Ha nem akarják, hogy az ólomtartalmú adalékanyag mennyiségének csökkentése miatt csökkenjen az üzemanyagok oktánszáma (és emiatt csökkenteni kelljen a járművek kompresszióviszonyát, ami hatásfokromlással jár), akkor kiemelkedően jó oktánszámú komponensekre van szükség, így nő a feldolgozási költség és a feldolgozási veszteség, vagyis több kőolaj szükséges azonos benzinmennyiség előállításához. Ezenkívül szükség van költségesebb ún. „alternatív hajtóanyagok” felhasználására is.
Nem tárolható, és szállítható a kétféle benzin ugyanazon tartályokban. A keveredés elkerülése végett (amelyre volt már példa az Egyesült Államokban), az ólommentes benzin használatára tervezett gépjárművek tank tartálynyílásának eltérő átmérőjűnek kell lenni, mint az ólomtartalmú benzintöltőcsapjának nyílása. Az ólommentes benzin adagolója kisebb átmérőjű, a gépkocsi tanknyílásával egyező méretű lesz.” – Műszaki Élet, 1985. július-szeptember (40. évfolyam, 14-18. szám)
A kopogásgátló tulajdonságra szükség volt, az egyre fejlődő belső égésű motorok miatt. (Fotó: Graphic House/Archive Photos/Getty Images)
Itthon a nyugati turisták hozták el, kényszerítették ki az ólommentes benzin megjelenését, mivel az ő nyugati autóikban szinte kivétel nélkül volt már katalizátor, így egy balatoni kirándulás során benzin nélkül maradtak volna. Ezért hazánkban a legnagyobb német autóklub (az ADAC) kérésére és javaslatára döntött úgy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT), hogy megkezdi az ólommentes benzin gyártását, s azt árusító töltőállomásokat állít fel. Ehhez fontos érdek fűződik, hiszen hazánkba évente több százezer nyugati kocsi érkezik, s közülük 1986-tól kezdve egyre több csak ólommentes benzinnel járhat.
1990-es évek, a kihalás kezdete
„November 1-től megkezdődik a Mal Rt. Dunai Finomítójában, Százhalombattán az új ólmozatlan benzin előállítása és így lehetővé válik, hogy már november közepétől az Áfor benzinkútjainál az autósok ólmozatlan benzint is vásárolhassanak. Az új típusú szabvány szerint 91-es, ólmozatlannak nevezett benzin oktánszáma megegyezik a jelenlegi 92-es ólmozott benzinével. A tervek szerint az idén 10-20 kútnál lesz kapható a környezetvédelmi szempontból mindenképpen kedvezőbb ólommentes benzin.” – olvashattuk.
„A felmérések szerint a legtöbb éppen a 92-es oktánszámú üzemanyagból fogy, ez teszi ki az összes benzinfogyasztás mintegy 60 százalékát. A most bevezetendő új termék választási lehetőséget ad a fogyasztóknak. A katalizátorral nem rendelkező autókba is tölthető ólmozatlan benzin, célszerű azonban két-három tankolás után ólmozott üzemanyagot vásárolni. Rövid időn belül a Shell-, a BP-, az Aral-, és az Agip-kutaknál is megjelenik az új ólmozatlan üzemanyag.” – folytatódik a Napló cikke 1992. októberéből (Veszprém, 48. évfolyam, 232-257. szám).
Az igazi vég hazánkban 1998-ban jött el. Ekkor kerültek ki a kutak kínálatából végleg az ólommal adalékolt üzemanyagok. Persze ekkor is voltak, akik sajnálták a kivezetést, mert azt gondolták, hogy az idősebb, szocialista gyártmányokat károsítja majd az új benzin.
A katalizátor nélküli öreg KGST-típusok tulajdonosainak sokáig fenntartották a termelést. (Fotó: Urbán Tamás/fortepan)
„Holnaptól már az ország egyetlen töltőállomása sem forgalmazhat 98-as ólmozott benzint. Az intézkedés számítások szerint egy év alatt 80 tonnányi ólom levegőbe kerülését akadályozza meg. A forgalomból kivont üzemanyagot a szintén 98-as oktánszámú, de ólommentes adalékanyaggal ellátott benzin pótolja.
A már hetek óta kapható környezetbarát benzin a forgalmazók többségénél elődjénél egy-két forinttal olcsóbban, 179-181 forint közötti áron kapható. Felmérések szerint a Gazdasági Minisztérium rendeletének végrehajtása a hazai járműpark csaknem 30 százalékát, megközelítőleg 500 ezer személygépkocsit érint. Ezekbe az 1985 előtt gyártott keleti autókba – 105-ös, 120-as Škodák, 126-os Polskik, Zastavák, illetve egyes nyugati típusokba, például a VW Bogarakba – tankoltak eddig ólmozott benzint.
A katalizátor kötelezővé tétele hozta el az ólmozott benzin igazi hanyatlását, az eszközt ugyanis tönkretette az adalék, így ezekbe egyetlen liter ólmozott üzemanyag sem kerülhetett. (Fotó: Reuter Raymond/Sygma via Getty Images)
A Közlekedéstudományi Rt. vizsgálatai szerint a káliumos adalékkal ellátott új benzin a szóban forgó autók károsodása nélkül használható. Egyes szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy – főleg az átállás első időszakában – nem árt kímélni a motort, a sportos vezetésnek a hengerfej és a szelepek láthatják kárát. Az ólmozott benzin árusításának megszüntetése minden bizonnyal kedvező hatással lesz a levegő minőségére. Becslések szerint egy év alatt csaknem 80 tonnányi ólomtól mentesül az ország. Az intézkedéssel Magyarország megelőzte az uniós tagállamokat, amelyekben csak 2000 januárjától tiltják meg az ólmozott benzin árusítását.” – közölte a Magyar Hírlap, 1999. márciusában (32. évfolyam, 50-75. szám)
2021: a végső búcsú
2021-ben Algériában eladták az utolsó liternyi ólmozott benzint, és ezzel egy hosszú, rendkívül káros korszakot tudhat maga mögött az emberiség. 2022-ben egy amerikai kutatás újra aláhúzta, milyen súlyos és messzire ható eredménye volt annak, hogy a 20. század nagy részében ólmozott üzemanyagokat égettünk az autókban.
A kutatók azt igyekeztek megbecsülni, milyen hatással volt a múltban kipöfögött ólom az akkor élőkre, különös tekintettel a gyerekek fejlődésére. Úgy találták, hogy a 2015-ben az USA-ban élő 318 millió ember közül gyerekkorában csak 131 milliónak volt az egészségügyi határértéket jelentő 5 mikrogramm/deciliter alatt a vérólomszintje, 100 millióan 10 µg/dl, és ami még ijesztőbb, 10 milliónyian 25 µg/dl értékkel nőttek fel az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig.
Számításaik szerint ez a mértékű „ólommérgezés” egyértelműen hatással volt a gyermekek agyfejlődésére, tanulási képességeire, és így a népesség kognitív képességeire, amit úgy számszerűsítettek, hogy 2015-ig az ólomnak köszönhetően a teljes populáció átlagosan 2,6 IQ-pontot veszített, az 1966–70 között születettek pedig egyenesen 5,9 pontnyi veszteséget könyvelhettek el.
