Az 1930-as évekre Németországban összehozták a repülés és a vasúti közlekedés szerelemgyerekét. Ez volt a sínzeppelin nevű motorkocsi, amit eredetileg egy repülőgép-benzinmotor hajtott, hátulján pedig egy kőrisfából készült propeller volt. Külseje hasonló volt a Zeppelin léghajókhoz, áramvonalasra tervezték, de a cél nem a felszállás volt, csak a síneken elérhető maximális tempó.
A motorkocsit 1930 kezdetén építették a német Birodalmi Vasút, a Deutsche Reichsbahn Hannover-Leinhausen gyáraiban.
Bőségesen kérte a benzint is a konstrukció. Fotó: George Rinhart/Corbis via Getty Images
A munka még abban az évben, ősszel befejeződött. A vonat 25,85 méteres hosszával és 2,8 méter magasságával nem volt különösebben nagy a vonatok között, tengelytávolsága pedig 19,6 métert tett ki. Ebben a kategóriában mondhatni kicsi és könnyű, sportos vasúti kocsi volt a maga 20,3 tonnás tömegével.
Futurisztikus volt és gyors, de csak rekordokra volt alkalmas. Fotó: George Rinhart/Corbis via Getty Images
Eredetileg motorja 600-as BMW VI 12 repülőgépből származó benzinmotor volt, a propellert hajtó kardántengely a vízszinteshez képest 7 fokkal volt magasabb, hogy a keletkezett hajtóerő a járművet lefelé szorítsa.
Bármennyire is hihetetlen, a módszer működött, és pokoli gyors volt.
A 200 kilométer/órás sebességet 1931. június 21-én érte el, és ezzel a Sínzeppelin volt a kor leggyorsabb vonata. Nem sokkal később pedig, a Berlin‒Hamburg vasútvonalon sikerül belekarcolnia a 230 km/órába is, az utat pedig 1 óra 36 perc alatt tette meg. Ez a vasúti sebességrekord egészen 1954-ig fennállt, amikor a francia Alstom CC 7121 mozdony, a Dijon és Beaune közötti vonalon érte el a 243 km/órát.
A sínzeppelin 1932-ben. Fotó: Daily Herald Archive/National Science & Media Museum/SSPL via Getty Images
Mennyire volt megdöbbentő akkoriban ez a sebesség?
Ezt jól szemlélteti, hogy a kor légcsavaros gépeivel a Lufthansa csupán négy perccel tudott jobb időt repülni a két város között. A Sínzeppelin negyven embert tudott szállítani egyszerre, berendezése pedig puritán volt, de a Bauhaus stílust képviselte.
A Sínzeppelin végül csak prototípus maradt, mert használata közben túl sok problémával szembesültek: túl veszélyes volt a hatalmas propeller miatt, ráadásul meredekebb emelkedőkre sem tudott felmenni, és csak egy irányban tudott közlekedni.
1934 kezdetén a vonatot újjáépítették és egy Maybach GO 5 motort szereltek bele. 1934 júliusában eladták a Deutsche Reichsbahnnak. Öt évvel később, 1939-ben a vasúti zeppelint végül szétbontották, mert az anyagára szüksége volt a német hadseregnek.
