Fennállása elején valósággal hasított a Peugeot. A 19. század végén készült el a francia márka első automobilja, a Type 2, majd az 1904-es Párizsi Autószalonon bemutatkozott a bébi-Peugeot, ami a maga korában igazi népautóvá nőtte ki magát. Mivel akkoriban a teljes francia autógyártás felét a Peugeot adta, volt pénz fejlesztésre és kísérletezésre – így kezdtek el versenyzésben gondolkodni a márkánál.
A fiatal mérnökökből, autóversenyzőkből álló csapat ötletét – amire végül Robert Peugeot is áldását adta – a konzervatív szemléletű mérnökök nem szívlelték, mondván, a fejlesztésre szánt pénz egy része kétes kimenetelű projektre folyik el. A kialakult ellentétben a fiatal kollégákat sarlatánoknak nevezték el, így Ernest Henry vezetésével, szinte titokban látott munkához a csapat. A sarlatánok végül forradalmasították a motorépítést, a megoldásuk pedig a mai napig velünk van a belső égésű motorok gyártásánál.
Henry nevéhez fűződik az első olyan motor, amiben hengerenként négy szelep dolgozott és hengersoronként két vezérműtengelye volt.
A képre kattintva galéria nyílik:
Mai szemmel nézve az általuk fejlesztett versenymotor furcsa szerzet volt (lásd nyitóképünkön), ugyanis a négyhengeres, 112 lóerős erőforrás lökettérfogata 7,6 liter volt. Emiatt nevezték el L76-nak az elkészült versenyautót: a névben az L az angol „lion” (oroszlán) szót jelentette, míg a 76 a lökettérfogatra utalt.
Nem maradtak el a sikerek sem a Peugeot L76-nál: az 1912-es Francia Nagydíjon az addig egyeduralkodónak tekintett, 16,0 literes Fiat-motorral szerelt vetélytársakat győzte le, de a Mont Ventoux hegyi versenyt is megnyerte. Az Indy 500-on háromszor látta meg elsőként a kockás zászlót: 1913-ban, 1916-ban és 1919-ben. Az indianapolisi győzelmek különlegességét az adta, hogy mindig változtattak a motorok méretén, a szabályok miatt pedig 3,0, 4,5 és 5,6 literes motor is készült az L76-hoz.
Fotó: Peugeot/Wheelsage.org/Pinterest
Fotó: Peugeot/Wheelsage.org/Pinterest
Az L76 azonban nemcsak a hajtásláncával bizonyult úttörőnek, de a sokkal könnyebb alváz és karosszéria sokkal nagyobb, akár 190 km/órás végsebességet tett lehetővé – a legmagasabb hivatalos világcsúcs, amit regisztráltak, 171 km/óra volt. Egy olyan korszakban, amikor az utcai autók sebessége alig haladta meg a lovaskocsikét, a leggyorsabb modellek is csupán 50-60 km/órás tempóra voltak képesek.
A szóbeszéd szerint az elmúlt bő száz évet a legendás Peugeot két példánya élte túl. Az egyik néhány éve 7,25 millió dollárért cserélt gazdát egy aukción, ami a mostani árfolyamon több mint 2,5 milliárd forintnak felel meg.
Fotó: Peugeot/Wheelsage.org/Pinterest
