Bár a Verdák főszereplő sportkocsija, Lighting McQueen a legnagyobb sztár, a Pixar animációs mozifilmsorozatából más karakterek is megérdemlik a figyelmet. Az egyik ilyen a 2011-ben megjelent második részből ismert német mérnökzseni, a gonosz és őrült Zündapp „Z” professzor, aki mágnesfegyverével szabotálni akarta a Grand Prix-versenyeket. Az emlékezetes negatív karakter az Egyesült Királyságban elkészült életnagyságban is, mégpedig egy Toyota alapjaira.
A Pixar animátorai a professzort eredetileg az 1957 és 1958 között gyártott Zündapp Janusból alkották meg. A mindössze 286 cm hosszú német mopedautó különlegessége nemcsak az volt, hogy négy ülést helyeztek el benne, hanem az is, hogy az elsőket az orr-részből nyíló első, a menetiránnyal ellentétes irányba szerelt hátsókat pedig a farrészen kialakított, csomagtérfedélnek tűnő hátsó ajtón át lehetett megközelíteni.
Mivel ugyanúgy nézett ki szemből, mint hátulról, nem lehetett első pillantásra eldönteni, hogy épp érkezik vagy távozik-e. Emiatt nevezték el a római istenről, Janusról, akit általában két arccal – egy előre- és egy hátrafelé nézővel – ábrázoltak.
Galéria
A Janust egy középre szerelt, kétütemű, 245 köbcentiméteres, 14 lóerős motor hajtotta, amely 80 km/h végsebességet tett lehetővé. Mivel a Zündapp hétezernél kevesebb példányt gyártott az apróságból, és azokat is közel hetven éve, ne csodálkozzunk azon, hogy az életnagyságú Zündapp „Z” professzor megálmodói egy könnyebben beszerezhető és jóval modernebb, akár a forgalomban is biztonsággal használható donorautót kerestek a nem mindennapi projektjükhöz Angliában.
Végül a Toyota iQ-ra esett a választásuk, a Toyota 2008-ban bemutatott, és akkoriban nagy szenzációt okozó miniautójára, amely szintén a helykihasználás mestere, mivel alig nagyobb egy első generációs Smartnál, mégis kétszer több, négy utast képes szállítani. Az, hogy egy Toyota iQ volt a kiindulási alap, már csak az ablakok formájából és az arányokból derül ki, mivel a teljes karosszériát átépítették.
A végeredményként kapott rajzfilmautó a sok belefektetett munka ellenére sem nyújt kellemes látványt. Különösen problémásak a csúnyán kivágott kerékjárati ívek, főleg a lapos farral párosítva, amely köszönőviszonyban sincs az eredeti Zündapp Janus jópofa hátuljával. Viszont Zündapp „Z” professzor orra legalább jól sikerült: a kerek fényszórók kiemelkednek a sárvédőkből, és egy agresszív, emberi szájról mintázott hűtőrácsot fognak közre.
A szélvédőn különleges matricák vannak a szemek számára, kiegészítve az őrült német tudós jellegzetes monoklijával, amely közvetlenül a vezető előtt helyezkedik el. Még a szemöldökre is gondoltak, a tetőn találtak helyet neki.
Nagyjából változatlannak tűnik a belső tér egy normál iQ-hoz képest, bár a kiegészítők miatt erősen korlátozott a kilátás minden irányba. A kezelőszervek, a műszerfal és a kárpitok általános állapota megfelel a 116 603 mérföldes (187 654 km) futásteljesítménynek, Toyotához méltóan nem látszik semmilyen komolyabb probléma vagy kopás. Zündapp „Z” professzor motorházteteje alatt a Toyota egyliteres, háromhengeres VVT-i szívó benzinmotorja dolgozik, amely 68 lóerőt és 98 Nm nyomatékot küld az első kerekekre, így jóval fürgébb utazást tesz lehetővé, mint az eredeti mopedautó egyhengeres „kávédarálója”.
