Hemzsegnek manapság a magyar utakon az M-es és már N-es rendszámú, frissen behozott „új” autók. Igazi hungarikum folyamatosan esni a ló egyik oldaláról a másikra, a válság előtti eszetlen devizahiteles újautó-vásárlások nagyságrendjét érte el most a tömeges használtautó-magánimport. Ami 2008 előtt az ingyenhitelre vett Suzuki volt, az most a párezer, urambocsá’ párszáz eurós 3-as BMW, VW Passat vagy A6-os, A4-es Audi. Persze az óriási tömegben érkező használt kocsik (tavaly 97 ezer használt autót hoztunk be, miközben 67 ezer új autó kelt el, 2010-ben ez az arány 17 ezer import használat kocsi volt 43 ezer új autóval szemben) között bizonyosan vannak valóban jó vételek, melyeket akár önállóan ügyintézve, magának véve is gond nélkül meg tud vásárolni, haza tud hozni a boldog új magyar tulajdonos. De mi van akkor, ha mégsem ér haza a kocsi simán? Mire lehet készülni, mennyi pénz elfüstölésére lehet számítani, ha a mondjuk Stuttgartban vett autón Münchennél kigyullad valamelyik fontosabb piros lámpa?
Kényszer-levontatás
Ha autópályán ér utol a baj, a német vagy osztrák rendőr, aki szinte biztosan perceken belül odaér lerohadt szép új autónk mellé, nem fogja megvárni, míg haverünk kiér hozzánk otthonról a vontatókötéllel. Autómentőt hív és elviteti az autót a legközelebbi pihenőbe – természetesen nem ingyen. Ha elfogyott a benzin, és azért álltunk meg, még meg is büntet majd, de ha valóban műszaki hiba okozta a bajt, pár tíz euróból megússzuk a dolgot. Tanács: bár általában erősen limitált a kártérítési összeg, érdemes assistance-biztosítást kötni útnak indulás előtt. Ez talán fedezi legalább a pihenőbe, műhelybe vontatás költségét, ha beüt a krach.
Tréler?
Münchenből, 700 kilométerről körülbelül 200-220 ezer forintba kerül Magyarországról hívott autómentővel hazatrélereztetni a kocsinkat. Ez számos behozott autó kinti vételárát megközelítő vagy meghaladó összeg, szóval ha lábon akarjuk hazahozni a nagyon olcsó kinti autót, érdemes alaposan ellenőrizni az üzembiztonságot az alku megkötése előtt, nehogy baj legyen. Tanács: ha szerencsénk van, egy kis telefonálással lefelezhetjük-harmadolhatjuk a trélerezési árat. Előfordulhat ugyanis, hogy sikerül olyan tréleres céget találni, akinek épp van hazafelé fuvarja szabad kapacitással – például kiment egy autómentő egy kocsiért, de véül nem kellett hazahozni kint is meg lehetett javítani. Esetleg a több kocsit szállító teherautón üres maradt egy hely. Szóval kicsit telefonálgassunk, mielőtt kihívjuk a trélert, erre ne sajnáljuk a roamingdíjat!
Helyi szerviz?
Az igazi Európában a munka becsülete és bére sokkal magasabb, mint a keményen dolgozó kisemberek országában. Adócsalás se nagyon van. Ökölszabály, hogy ha az alkatrész belekerül ötszáz euróba (mondjuk egy megállt hűtés miatt vízpumpát, hengerfejtömítést kell cserélni), a munkadíjat sem ússzuk meg kevesebből. Cikkünk írása idején müncheni szervizek AKCIÓSAN 70 euróért, 21 ezer forintért kínálnak futóműállítást -ez a rutinmunka egy hazai szervizben 6-7 ezer forint! Tanács: semmiképp ne adjuk oda úgy a helyi szervizben a lerohadt szép új autót, hogy ne kérnénk előre árajánlatot a javításért! Még ha csak egy új ékszíjat kell feltenni, akkor is.
Szavatosság?
Elméletileg Németországban a használt autó eladásával kapcsolatos jogi szabályozás tisztább és szigorúbb, mint az itthoni. És ha komoly kereskedőtől veszünk autót, vélhetőleg nem is lesz gond se a szervizkönyv valóságtartalmával, se az esetleges rejtett hibák első pár kilométeren való kiderülése után a vételár visszaadásával, vagyis a szavatosság érvényesítésével. Csakhogy a komoly kereskedő nem foglalkozik a pár száz eurós kategóriával. Egy csaló nepperrel pedig idegenben, a német jogi környezet ismerete nélkül nekiállni viaskodni – biztos érdekes kaland lesz. Tanács: ha magunk hozunk be kis értékű használt autót, vagy nagyon-nagyon értsünk az autókhoz, vagy szervezzünk le egy átvizsgálást egy helyi, nem az eladó által ajánlott szervizben. Nem lesz olcsó, de lehet, hogy olcsóbb lesz, mint vakon elindulni haza álmaink autójával.