Fene sem érti, miért nem kaptuk meg korábban az áhított kis négykerekűeket, hiszen mindannyian tisztán emlékszünk rá, hogy sosem rejtettük véka alá ez irányú kívánságainkat sem karácsony, sem születésnapok idején. Ezért a társaság nagy része egészen későn, már saját fizetésből vásárolta meg az első igazi, távirányítós járgányát. (A narancssárga, laposelemmel üzemelő dudálós autó nem számít igazinak.)
A kishajó nem olyan jó
Jó néhány nyárral ezelőtt szeretett apám egyszer csak megtört a sok siránkozástól, és igaz nem autóval, hanem egy távirányítású kishajóval kedveskedett nekem nyolcadik születésnapom környékén. Eleinte roppant szórakoztató volt, de hamar kiderült, hogy nem ez az igazi, mégiscsak valami szárazföldi, kerekes dologért kellett volna nyávogni. A Dunában, vagy más nyílt vízen nem lehetett biztonságosan használni, a kádban ülve pedig altesti épségemre leselkedett szörnyű veszélyként a gyorsan pörgő hajócsavar. Így bölcsen nem erőltettem tovább ezt a játékot.
A versenyzők
A szerkesztőségben karácsony környékén egy kicsit lazul az amúgy általánosnak mondható vasfegyelem. Ez a magyarázat arra, hogyan kerülhetett öt darab távirányítós kisautó, a vezess.hu tesztparkjába.
Rendhagyó tesztünkben ötféle kisautó küzd egymás ellen, teljesen sportszerűtlen, önkényes szempontok alapján értékelve. Autóparkunk egy Peugeot-ból – áldassék érte az ajándékozó Peugeot-sok neve – egy kultikus Honda NSX-R-ből, valamint egy Volvo S60-asból állt. A Honda Dénesék pincéjéből, míg a Volvo Tamástól került a szerkesztőségbe. Ezen túl két terepjárót is nyúztunk, Balázs Toyota Land Cruiser-e, és a saját, nemrég itt vásárolt Land Rover Defenderem is sorra került.
Utcai harcosok
Az utcai kategóriában Dénes Hondája vitte el a pálmát. Embertelen erejű villanymotor hajtja az autót, az irányításához pedig szinte természetfeletti reflexek szükségesek. Feltéve, ha az ember egy irodaház székekkel megrakott konyhájában próbál úgy lavírozni a kisautóval, hogy az ne porladjon el az első frontális ütközésnél. Kicsit tágasabb területen már jobb a helyzet, bár a kis Honda így is félelmetes tempóban közlekedik. Hosszú perceken keresztül lehet vele egy helyben pörögni, farolgatni. Az erő megvan hozzá.
Egy kisebb hiányosságra derült csak fény, mégpedig arra, hogy a hozzá tartozó NiCd akksik már aránylag régiek, így öt-tíz perces randalírozás után pár órás rehabilitációs programon kell részt venniük. Hasonlóan élvezetesnek bizonyult a jóval kisebb termettel megáldott Peugeot is. Ennél a modellnél már néhány extra kiegészítőt is lehet vásárolni, így különféle gumikkal, illetve erősebb villanymotorral is feldobható a jármű.
Ebben a mezőnyben legkevésbé a Volvo hozta lázba a tesztelőcsapatot, ez az autó már a kicsiket is a megfontolt, biztonságos vezetésre ösztönzi. Nem szalad gyorsan, könnyen, finoman irányítható. Kidolgozása is szép, egyedül talán a brutális első spoiler nem illik a kocsira.
A következő oldalon rendelhető extrák, terepjárás, és még egy óriási emberevő kutya is feltűnik.
Fogyasztás
Energiafogyasztás tekintetében az ősrégi Land Cruiser volt a legdurvább. Az autó hasába négy darab AA-s (ceruzaelem) és ugyanennyi C-s (bébielem) fér el, ami teljes anyagi csődöt jelenthet, ha valaki márkás, jobbminőségű elemekkel akar játszani. Mi az olcsóbb, környezetbarát megoldás mellett döntöttünk, és tölthető akkumulátorokat szereztünk a járgányba. Érdemes utánaszámolni, hiszen a negyedik újratöltés után már megtérül a pluszbefektetés. A többi autó saját NiCd vagy NiMH akkumulátorral és a hozzá tartozó töltővel már eleve gazdaságos megoldást kínál az energiaproblémára.
Míg az utcai, kétkerék-hajtású távirányítós autókat a fűtött irodában, konyhában, folyosón berregtettük, addig a 4×4-es járgányokkal a közeli építkezést kerestük fel. A feketeruhás őrök furcsán tekintettek ránk, amint játékokkal, kamerával a kezünkben bebocsátásért járultunk színük elé, de nagykegyesen beengedtek minket.
Trial-pálya a szomszédban
Az építkezésen aztán hamar kibújt belőlünk a kisördög, lehetetlen helyeken próbálgattuk, mit bírnak a kis műanyag dobozok, amik rendesen megszenvedték a tesztet. A Land Cruiser nagy bánatunkra gyorsan kipontozódott, pedig a nagy, széles kerekei miatt sokkal jobban bírja a mostoha terepet, mint a Defender. Persze csak a hideg és az akksik okozták a vesztét, a végén már csak szenvedett a villanymotor, ereje már nem volt. Sajnáltuk nagyon, hiszen az irodai próbakörök alkalmával ez volt a jobb.
A Land Rover kicsit tovább bírta. Néhányszor csúnyán fejre állt, kapartak a kerekei, visított. Tudatlan gazdája megpróbálta mindenhová felparancsolni, több-kevesebb sikerrel. Tetszett, hogy mindkét terepjáróban volt valódi, mechanikus felező, az idősebb Toyotában kézzel, a kisautó alján kapcsolható kivitelű, míg a Land Roverét távirányítóval is lehet működtetni.
A köveken, sárban autózásnak a lemerült telepek, illetve az építkezés túloldaláról előkerült víziló méretű rotweiler vetett gyors véget. Sietősen összekapkodtuk a cuccokat, és pánikszerűen elhagytuk a terepet. Ebben a kategóriában nem tudtunk egyértelmű győztest hirdetni, a Toyota jobb szobaterepjáró, de a sárga, oxidált kiscelli agyagban a Land Rover volt jobb.
Míg zárt térben, sima terepen teljesen jól elboldogultunk a kis terepjárókkal, addig kint a kegyetlen természetben már előjöttek az olcsóbb, kisteljesítményű modellek hátrányai. Bosszantó az is, hogy a kis tucat-modellek távirányítói mind ugyanazt a frekvenciát használják, így egymáshoz közel nem lehet velük játszani.
Így éppen a legjobb mókákból marad ki a sofőr.
Egyedül a legfrissebb darab, a Peugeot kínált megoldást erre a nyomasztó problémára. Felárért egyszerűen cserélhető, az adó frekvenciáját megváltoztató kis csomagot lehet vásárolni hozzá, így akár hatautós versenyt is rendezhetnek a kiskorú ámokfutók. Vagy akár a kevésbé fiatalok.
Babaház helyett
Sok helyen, hasonlóan az igazi terepjárókhoz, jól jött volna egy-két differenciálzár, és nagyobb teljesítményű villanymotor is elkelt volna. Rögtön utána is néztünk, mennyire érintené fájdalmasan a családi költségvetést egy profi kisautó beszerzése. A válasz elkeserítő volt, az igazán tuti gépekre bő százezer forintot is el lehet költeni.
Mi felnőtt fejjel is remekül eljátszadoztunk ezekkel az apróságokkal. Szent fogadalmat is tettünk, miszerint leendő fiainknak biztosan veszünk majd hasonló autókat. Szerintem, ha lányaink lesznek, ők is kénytelenek lesznek majd kisautózni…
