Több mint egy hónap is eltelt már úgy, hogy napi használatban szolgál nálunk a Peugeot iOn elektromos autó, és csak most kaptunk észbe, hogy még nem is írtunk róla semmit. Őszinte leszek: eszünkbe sem jutott. Mintha mindig is ezzel jártunk volna, olyan természetességgel visszük el és dugjuk a konnektorba nap mint nap.
Egy másik kedvelt tesztautóval közös képen – összehasonlítás hamarosan!
Eddigi villanyautós tapasztalatunk a következő: EZ a normális, emberbarát, természetes közlekedés, a belsőégésű motor intézménye pedig egy gyalázatosan hosszan kiépített zsákutca.
Úristen, hol tarthatnánk már, ha az autó feltalálása óta eltelt 126 évet nem a büdös, zajos, tüdőgyilkos füstokádó szörnyetegek, hanem a csendes, tiszta elektromos járművek fejlesztésére fordította volna az emberiség! Abban az alternatív valóságban, ahol így tettünk, az iOn bizonyára már repülni is tud.
Ami nem lett volna, ha Berta asszony háromkerekű villanyautóval ment volna át az anyukájához 1886-ban
Ezeket sajnálnánk a praxisunkból: nem lett volna Jaguar XKR-S. Porsche 911. Légpárnás izé. Ferrari California. Land Rover Discovery. Honda Gold Wing. BMW 640d. Toyota Land Cruiser V8. Nissan GT-R. És még sokan mások; van az a hang, gurgula, szag és erő, amit nem tudunk elképzelni villanyból.
Napi száztíz kilométer, 900 forintjával
A kocsit legtöbbször én használom, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy én ingázom a legtöbbet (hírszerkesztőnket, Zsoltit nem számítva, de ő már évekkel ezelőtt villamosította magát, és vonattal jár be Nagykőrösről), nálam gyűlik legjobban a hasznos tartósteszt-kilométer.
Otthon éjszaka a konnektoron lóg az iOn, reggel kihúzom a stekkert, berakom a gyereket, és indulunk az iskolába-dolgozóba. A kiadónál a mélygarázsban egész nap töltjük, néha ki-kiugrunk tesztautóért, ebédért, egy eltévedt kollégáért a városba, aztán este vissza. 55 kilométer a táv egy irányba, 55 vissza. Autópálya-szakasz, meredek emelkedők is vannak a napi rutinban, de az iOnnal még csak meg se közelítettem soha, hogy kifussak az akkukapacitásból.
Puritán japán kisautó, ha ketten ülnek egymás mellé, vállban kicsit szorít
Még február végén, a kemény tél végi mínuszokban volt pár izgalmas nap, de miután rájöttem, hogy ha fullon megy a fűtés és az ülésfűtés, akkor is marad 1/8-1/16-nyi amperóra a lítiumion tankban, nem aggodalmaskodtam többé. Most pedig, hogy húsz fok fölött járunk nap közben, akár oda-vissza megtenné a kocsika egy töltéssel a napi ingázótávot.
Azt pedig ugye ne is ecseteljem, hogy mekkora érzés hó végén megtapasztalni, mennyivel több pénz maradt a bankszámlámon. Hétliteres átlaggal számolva 20 munkanapjával havonta majd hetvenezer forint az ingázás költsége – ugyanez az iOnnal 18 000. …-nek a fele. Legalábbis amíg nem terjednek el túlságosan az elektromos autók, és a mélygarázst is üzemeltető cégek le nem zárják a munkahelyi áramtolvajlás ma még féllegális intézményét.
Picike, de nagyon praktikus
Uramatyám, egy évben ez félmillió forint spórolás! Ami azt jelenti, hogy mikor is térülne meg az iOn felára egy benzines kisautóhoz képest?
Khm, soha. A lítiumion akkuk egyelőre nagyon drágák, tehát a kis Peugeot tíz év alatt termelné ki azt a hatmilliós felárat, amivel drágább mondjuk egy Suzuki Altónál. Ez 264 ezer kilométer; a gyártói ígéretek szerint pedig nem valószínű, hogy az akku nem omlana össze már a megtérülési kifutás felénél.
Mindenesetre egyelőre az iOn lett a szerkesztőségi igásló. Szeretjük, használjuk, és nagyon drukkolunk az elektromos autózás gyors terjedésének. Most épp négy apuka ül itt az állományból, ahogy felnézek a monitorból; összesen hét gyermek jövőjéért vagyunk felelősek. Márpedig az tisztán látszik, hogy a kőolajra a mi fiókáinknak már nem alapozhatunk jövőt.
