Az elektromos kerékpár evolúciója

Az elektromos bringa még mindig remek dolog, ha a kerékpárt nem mint sporteszközt, hanem mint célszerű közlekedési eszközt tekintjük. Sőt; most még remekebb dolog. Ahogy az autóiparban is folyamatos fejlesztésekkel teszik – elvileg – kívánatosabbá a piac számára az egyes modelleket, a bicóiparban sincs soha megállás.

Holland típusú kerékpár, pedelec rendszerrel

A nagyméretű váz, nagy kerék, magas kormány, egyenes derekú üléspozíció a holland, dán tömegkerékpárokat juttatja eszembe. A légellenállás ugyan nagyon nagy így, de az üléshelyzet nagyon kényelmes, és ez a bicikli ugye a kényelmet is nagyra tartók kerékpárja. A légellenállás meg nem számít, ha túl nagy a menetszél, majd kiegyenlíti a villanymotor.

Ami az első kereket hajtja, az áramot pedig a csomagtartón lévő, kivehető lítium-ion akkumulátorral kapja. (A könnyű, nagy kapacitású akku értéke a bicikli árának jó harmadát teszi ki.) A rendszer 25 km/h sebességig aktív, ha gyorsabban tekerünk, vagy meredek lejtőre kerülünk, biztonsági okból a rásegítés megszűnik.

A villanymotor csak akkor működik, ha mi is tekerjük a pedált. Elég alibiből, lassan pedálozni is, a bal oldali hajtókar tövére szerelt mágneses jeladó ilyenkor is aktiválja a vezérlést. A tekerés leállásakor, bármelyik fékkar meghúzásakor a villanymotor nem kap többé áramot – ezt hívják PEDELEC-rendszernek.

Extrák: rugózott első villa, rugózott nyeregcső, kormányról kapcsolható LED-es világítás, digitális sebességmérő és tripcomputer, alumínium váz. Bruttó fogyasztói ár: 269 000 forint

Gyorsabb és ügyesebb, mint volt

A nagytestű, nagykerekű, háromfokozatú agyváltós, unisex vázas városi kerékpár elődjének tesztjét tavaly még nem mertem a vezess.hu autós magazin olvasói elé tárni – azt a bringát egy zöld technológiás blognak dolgoztam fel. A vezessre az összecsukható, autó csomagtartójában is hordható változat került.

Mindkét bicóhoz képes erőteljes javulás érzékelhető az új modell használata során. A háromfokozatú agyváltó áttételezése immár remekül illeszkedik a bicikli karakteréhez, lejtőn 30-35 km/h feletti sebességnél is „levegőben tekerés” nélkül is téphetünk. Az elektromos rásegítés mértéke is tökéletes: az öt teljesítményszint közül a negyedikben legharmonikusabb az összhang az ember és a gép között. Ilyenkor sík úton a 23-24 km/h sebesség nagyon kényelmesen, bármeddig odafigyelés nélkül tartható. Ha jobban meg szeretnénk dolgoztatni izmainkat, lejjebb váltva csökkenthető a villamos segítség mértéke.

Az ötödik, maximális teljesítmény-fokozat emelkedő elérésekor kapcsolandó a fedélzeti számítógép gombjával. Sík úton nincs értelme a legerősebb rásegítést használni, mert így állandóan átlépjük a 25 km/h-t, és idegesítően ki-be kapcsolgat a rendszer.

Összecsukható bulgár BALKAN biciklin kezdtem, négysebességes szovjet Turiszton folytattam, olcsó olasz MTB-ken teljesítettem ki és belépő szintű, de márkás, jó minőségű nagytestű hegyibiciklin folytatom jelenleg kerékpáros pályafutásomat. A Leier városi bicajával nyilván nem lehet könnyed ugrásokkal abszolválni a járdaszegélyeket, nincsenek unott pofával végrehajtott stoppie-k érkezéskor, és egykerekezésre se való ez a gép. De a kényelem, még az elektromos rendszeren felül is, valami csodálatos!

Állítható előfeszítésű első teleszkópvilla. Rugózott nyereg. Kerékzár és kulcsos akku-reteszelés (a kulcsot menet közben a kerékzárban lehet hagyni, ilyenkor nem esik ki). Teljesen tokozott lánc. Központi kapcsolóval a kormányról élesíthető világítás. Széles, hosszú, masszív csomagtartó. Sárhányók. LED-es, remek fényerejű első lámpa. Integrált, gyári tripcomputer. Pehelykönnyű aluváz.
A Leier elektromos kerékpárja a kapocs a polgári jólét és a biciklizés öröme között. Annyit izzadunk, annyira fáradunk el rajta, amennyire mi szeretnénk, sose leszünk koszosak rajta – munkába járáshoz városban, kiránduláshoz bicikliúton ez az eszköz jobb, mint bármi. De azért van rajta hiba, persze. Kettő darab.

Ember nem alkothat tökéletest

Az egyik pedál már 130 km futás után csapágyas – hiába elsősorban osztrák piacra, osztrák vevői igényekhez rendelték a kínai gyártótól a cuccot, azért becsúsztak hibák. De hát erre van a garancia.

A másik probléma, hogy gyenge a hátsó fék. A Shimano agyváltóval összeépített dobféke elegáns és karbantartás-mentes, de lassítani alig tud. Ha az enyém lenne a bicaj, tennék rá egy ugyanolyan TEKTRO v-féket, mint az első, és kikötném ezt a csicsás, de harmatos dobot.

Drága? Attól függ

A Leier Eco-Line árlistája szerint 269 ezer forintot kell fizetni ezért. Sok? Utcai biciklinek igen, de villanybicónak nem.

A 100 ezer alatt kapható ólom-sav akkus falusi boltbajárós nénibringák minősége össze nem mérhető az osztrákoknak gyártott, lítium-akkus, i-Phone-fehér gépével. A félmillió felett kapható pehelykönnyű yuppie-holmik viszont aránytalanul drágák ahhoz képest, hogy minimálisan adnak többet teljesítményben.

Aki szeretné napi közlekedése egy részét egészségesebben, némi testmozgással feldobva kiváltani, de nem akar csatakosan, hóna alatt Nagy-Magyarország alakú folttal megérkezni egy tárgyalásra, annak azt javaslom, keresse fel a győri Leier-szalont egy kis terepszemle erejéig. És kérje el a kerékpárt (vagy ezt, vagy az összecsukható-csomagtartóba rakhatót, vagy a sportosabb mountie-t) egy körre. És akkor el lesz veszve.

Az elektromos kerékpár, ha jó, jó dolog, és ezt autósként ÉS egy jó öreg Trek 4100 nyúzójaként mondom. Elhiszitek nekem?