Csendes őrült

Az R8-as Audi talán a ma kapható sportautók legszolidabbikja, viszont annak ellenére, hogy a márkára jellemző, szokványos elemekből épül, mégis sikerült valami egészen mást létrehozni ezek kombinációjából. Nekem sokkal jobban tetszik, mint a vele közeli rokonságban álló Lamborghini Gallardo.

Egyszerű, az autó képeivel díszített, borongós színvilágú doboz hungarocell zárkájában lakik a modell, melyet csavarok helyett oldalanként egy-egy, szivacsos betéttel ellátott műanyagdarab tart a helyén. Ennél kényelmesebb és biztonságosabb megoldást nehéz lenne kitalálni.

Ez a sötétkék metál nem olyan vagány és feltűnő, mint mondjuk a piros, viszont csodás, elegáns és hibátlan. Kevés modellen találni ilyen apró szemcseméretű fényezést. Az illesztési hézagok mindenhol minimálisak, az egész modell nagyon egyben van és ezt érezni is rajta, valahogy azt sugallja, hogy: hacsak le nem ejtesz, magamtól bizony nem fogok szétesni. Leginkább az összeszerelési minősége emeli egy hajszálnyival az átlagos Kyosho modellek fölé, mert a tartalom, a felhasznált anyagok megegyeznek a többivel.

A frontrészen, a hűtőmaszk rácsai között megbúvó, apró quattro felirat az egyik kedvenc részletem. Itt egyedül a lámpák alatt találunk észrevehető kamurácsot, de itt úgyis mindenki az aprólékosan kidolgozott, LED-es fényszórókban gyönyörködik, amelyek tekintete olyan szigorú, hogy néha megbánóan leszegem a fejem, ha meglátom.

Már az A5-ösnél is imádtam a kerékjáratok feletti finom ívet, ami itt a szélesebb vállvonal miatt markánsabban megjelenik. A tükörházba integrált index valószerűtlenül vékonyka műanyag csíkja külön darabból van és tökéletesen illeszkedik a helyére, ahogyan a karosszériába simuló ajtókilincsek is. Hangsúlyos elemmé teszi az egyébként is elég jellegzetes, ezüst Side Blade fantázianevű díszbetétet a sötét szín. A mögötte lévő levegő belépő nyílásról sem felejtették le a rácsozást, amely itt már lyuggatott. Lehet, hogy a V10-es változat felnijei különlegesebbek, de ez az öt duplaküllős sokkal könnyedebb, légiesebb látványt nyújt, és jobban látszik a mögötte lévő technika. Gyönyörű fémesen csillognak a kerékkel együtt forgó lyuggatott féktárcsák, melyekbe nyolcdugattyús fékek harapnak, s hátul még a rögzítőfék kis nyerge is ott van. Az első kerekek elég keveset fordulnak el, de viszonylag rövid rugóúton mozognak.

Hátul is mesteri a lámpa, a bura és az alatta lévő rész egyaránt. Szinte világít! Lejjebb, a vízszintes lamellák mögött sajnos ugyanaz a hamisrács éktelenkedik, mint elől, de mélyebben van, így kevésbé feltűnő, viszont a diffúzorban és a szárnyon sikerült ismét lyuggatottat használni. Ki érti ezt? A két pár kipufogó természetesen szép, belül fekete, kívül csillogó króm. Sokkal kellemetlenebb egy ilyen egyszerűen kivitelezhető részleten elcsúszni, mint egy banánhéjon.
A kisautó egyetlen különösebb interakciós pontja a modell alján elhelyezett pöcökkel kiemelhető hátsó szárny, ami nem egy túl bonyolult dolog és kábé annyira izgalmas, mint egy matek óra péntek utolsóban.

Mint valami olasz sportautónál, itt is plexi alatt lakik a közvetlen befecskendezéses, V8-as, hengerenként négyszelepes motor, mely tizennyolcszor nagyobban 420 lóerős. A gépháztetőt – akárcsak a csomagtérfedelet – gázrugók tartják nyitva. A lényeg ugyan a sok műanyagburkolattól és a szűk hely miatt nem látszik, de az ezüsttel gazdagon díszített borítás mellett lelkesen futkorásznak a kis csövek. Bizonyára ezzel a megoldással rejtik el azt, hogy ez valójában egy sima műanyag lap, amely a modellt megfordítva sajnos egyértelművé is válik.

Az utastér hangulata harmonizál a külsővel, pont olyan visszafogott és kimért, ugyanakkor mégsem unalmas. A világosszürkének köszönhetően világos is és nem komor, valamint a részletek remekül láthatóak. Nem siklottak el az ajtópanelek kidolgozása felett, kapcsolóik és a króm kilincsek is példásan kivitelezettek. Hívogatóak a jó formájú, bőrhatású ülések, melyen tökéletesen eltaláltak a varrások. Az övek szövetből vannak és színük is passzol, pont ugyan olyan szürke, mint a környezete. Érdemes egy nagyítót kézbe venni a vezető köré orientálódó középkonzol és az órák nézegetéséhez, úgy élvezhető igazán. Az apró betűk és jelzések olvashatóak leszek a lencse alatt és azt is megtudhatjuk, hogy merrefele jár a navigáció. Bang & Olufsen hifiről árulkodnak a hangszórók körüli krómbetétek. Ennél már csak a nyitott kulisszás, hatsebességes manuális váltó jobb, aminek a megvezetései alatt is látható egy-két ezüstös elem. Állati! Kreatív umbau mesterek akár kapcsolhatóra is megcsinálhatják.

Az ára hatvan és nyolcvan euró között ingadozik színtől és a kereskedő lelkiállapotától függően. A rácsozási összevisszaságtól eltekintve egy nagyszerű modell, amit öröm kivenni a vitrinből vagy dobozból és rácsodálkozni a részleteire.