Gyűjteményem legnagyobb darabja

Rajongásom az autók iránt már egészen korán megmutatkozott. Szerencsére ez öröklődő dolog a családban. Pontosan nem tudom, hogy mikor, de elég korán elkezdtem autóra gyűjtögetni. Először főleg aprókat egy kis piros pénzkazettába, később már bankbetéten.

Telt-múlt az idő, egyszer csak 17 éves lettem. Hurrá! Mehetek vezetni tanulni! Be is iratkoztunk a tanfolyamra, hatalmas energiát fordítottam a KRESZ megtanulására, a tesztkérdések kitöltésére újra és újra. Érdemes a neten és a „munkafüzetben” lévő feladatokat sokszor újratöltögetni. Féltem is, mert képes vagyok a vizsgahelyzeteket túlreagálni és egy nagyobbacska kétségbeeséses aggódást kreálni mellé. A jó hangulatú elméleti oktatást követően sikerült rendkívül rövid idő alatt letennem az elméleti vizsgát. Határtalan volt az öröm!

A rutinpályás órákkal párhuzamosan tettem le egyszer sikertelenül, egyszer sikeresen az EÜ vizsgát. Ebből is az volt a tanulság, hogy stresszelni nem szabad! Sok gyakorlás után végül a rutin is meglett.
A forgalmi vizsgára való felkészülés szakaszát rengeteg plusz órával tűzdeltem meg. Nem volt hiábavaló, az év végére a vizsgalapomon nem volt hiányzó M (megfelelt) betű. Nem tudom elégszer megköszönni oktatómnak! Jogosítványt szerencsére pont karácsony előtt kiküldték! Ügyeljünk arra, hogy az orvosi papírokon meglegyen az a kilencjegyű azonosító, mert azután rohangálni nem éppen üdítő tevékenység. Bár az erre való figyelés nem a mi dolgunk lenne…

A megfelelő autó megtalálása nehéz, de nagyon…

Mivel úgy gondoltuk, hogy a megfelelő autó felkutatása nagyon sok idő, ezért már a kezdetektől hétvégénként jártuk a használtautó telepeket és napi rendszerességgel figyeltük az ezzel kapcsolatos oldalakat. Tisztáztuk, hogy mindennapi használatra alkalmas, kényelmes, akár családi utazásokra is megfelelő autót keresünk, amit nem szeretnénk minden hétvégén csavarjaira szedni, mert arra se időnk, se energiánk, se helyünk. Tehát viszonylag kevés megoldhatatlan problémának kell vele lennie.
BMW fanatikus létemre először egy E36-osokat kerestem. Benzines, 1,6-os motorral, négyajtós karosszériával, mert számomra ez a legszimpatikusabb.

Sajnos tele a piac leharcolt, sokat futott, körbetört, dohányfüstös példányokkal. A megtekintett járművek többségéből hiányzott a kötelező felszerelések teljes palettája, a legtöbb esetben az emelő sem volt meg. De azt az aprócska tényt se hallgassuk el, hogy szinte nem is találtunk olyan portékát, amelyet ne négyféle, kopott slick-gumi díszített volna. Ha összeadjuk ezeknek a dolgoknak a pótlását, igen borsos összeggel kalkulálhatunk még. Ezt csak tetézte a kereskedők többségének csapnivaló hozzáállása a fogyasztókhoz. Vannak azért kivételek, eggyel már találkoztunk.  Később kibővült a kör E46-osokkal és pár japán autóval, mert három Toyotánk volt már. Nagyon szerettük őket, csak jó tapasztalatokkal, sok élménnyel gazdagodtunk általuk. Köszönjük, Toyota!

Első sorban Toyota Avensis-t és Mazda 6-ost néztünk. A kutatás végére megdőlt általános elméletünk, miszerint a higgadt, nyugodt emberek szeretett autói ezek. Lelombozó eredmények után már kedvünk sem volt a régi, végül bekövetkezett a csoda. Anya keresgélni kezdett. Jöttek sorban az e-mailek. Pár szép faceliftes E46-os, zömében 320d-k, de köztük volt Ő, az Igazi is.
A hirdetés szövege egybevágott a mi családilag hangoztatott alapelvünkkel, ami a következő: Egy autónak nem tulajdonos kell, hanem egy szerető gazdi.
Egyből telefont is ragadtunk és megbeszéltünk egy időpontot. A márkakereskedésben kedves fogadtatás után megnéztük, kipróbáltuk, beleszerettem. Na, most már ideje elárulni, hogy mibe! Egy zafírfekete metál 316-osba. Kevés kilométer, gyönyörű állapot, tiszta, rendes belső tér, aminek nyomokban még új illata ma is felfedezhető. Nem sokat késlekedtünk. Pár nap alatt mérlegeltünk. Augusztusban, egy napsütéses délután kaptam kezembe a kulcsot.

Rációtól mentes karakterek

Ne várjanak hatalmas tapasztalatokkal és ősigazságokkal teli tesztet, hiszen nincs alapom. Mindössze egy 5 ajtós Kalos és egy Grand Vitara volt a kezeim között. Így csak azt tudom, hogy a kis fekete BMW mennyire könnyítette meg a beilleszkedést.  A sors iróniája, hogy a ráncfelvarrott E46-os utcai változatát egyik modellgyártó sem alkotta meg.

Nos, az autó: 6,6 alatt 200-on. Valami ilyesmi volt a reklámszöveg, ami az árra és a teljesítőképességére utalt. Na, ezt nem kellett volna. Születtek is a vitriolos kritikák, hogy „nem megy”, „egy Astra is otthagyja”, stb. Persze, a márka sportosan elegáns képe is keresztbe vágja szegény 316-ost. Mégis, akik kipróbálták, azoknak ugyanaz a megállapítás szaladt ki a szájukon: Nem a 330-ashoz kell hasonlítani és kész. Jó autó ez, semmi baj nincs vele! A mi háromtagú családunkat a heti bevásárló cuccokkal és pár modellautós dobozzal komfortosan, csöndben, megbízhatóan – ha helyzet úgy hozza, akkor fürgén – juttatja el A-ból B-be.

116 lóerőt rejtettek el a motorháztető alatt, leginkább városi használatra, mindennapi manőverekhez rendelkezésre áll pont annyi erő, amely ezek megoldásához szükséges. Vegyes használatban 7-8 liter között volt a fogyasztás.
Jelentősen megkönnyítette az összeszokást az ötsebességes, pontosan kapcsolható manuális váltó, hamar kiderül, hogy olyan 2500-3000 közötti fordulatnál szereti a váltásokat és kényelmesen kézre esik.
A futómű teszi a dolgát, jó barátja a precíz kormányzásnak. Szépen kitol a kanyarokból a hátsókerék hajtás.

Erik Goplen mesés fémruhát kreált a hármasnak (és az új X3-nak is). Hosszú orral, rövid első- és hosszabb hátsó túlnyúlással, hátratolt kabinnal, hokiütővel. Mindennel, ami egy bajor géphez kell. A kilométerek telnek-múlnak, sajnos a karosszérián is néhol nyoma van ennek, meg annak is, hogy mennyire nem figyelünk oda egymásra. Az utóbbi talán a nagyobb baj.

A közel százezer km alatt a beltérben még mindig nyoma van az újautó illatnak. Persze, a kormányon és a váltó körüli műanyagokon meglátszik a használat. A középső rolós box gumírozott műanyagja minimálisan hámlik. Emellett az utastérben minőségi anyagok vannak, kényelmes, jól tartó ülések, hamar hűtő-fűtő digitklíma és egy pompás rádiós magnó, amit többen megmosolyognak. Mivel a rádió helyett a halkan beszűrődő motorhangot hallgatom, ezért nem hiányzik a csúcshifi. A műszerfal egy picit a vezető felé fordul, ez amolyan apró sportos jegy, amitől egy kicsit jobban magunknak érezzük a helyet.
430 liternyi csomagtér ugyan kevésnek tűnik, de gondoljuk csak végig, hogy mikor pakoljunk tele. A hétköznapokon szinte soha, jórészt nyaralás alkalmával használjuk ki a rendelkezésre álló litereket. Arra meg bőven elég.

Nem lehet nem imádni

És tényleg! Az egész család a szívébe zárta a kis fekete Bömbit. Nem is gondolnánk, hogy nálam jóval tapasztaltabb vezetőknek is mennyi élményt nyújt. Legjobb bizonyíték erre, hogy Apa mindig megragadja az alkalmat, hogy elvigye egy-egy körre. Imádjuk!

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.