Az Abrex eddig leginkább 1:72 és 1:43 méretarányú Škodákkal foglalkozott, de egy-két éve gondolt egy merészet: Be kéne törni az 1:18-as prémium modellek piacára! Miért ne? Hiszen a Škoda olyan autó, amivel akár az utcán sétálva is találkozhatunk, elérhető az átlagember számára is. A gyűjtők nagy része pedig szereti a hétköznapi autókat, de némelyik tulajdonos is szívesen látja autója kicsinyített mását a polcon.
Ezen felbuzdulva hamar meg is alkották az Octavia RS-t, a Roomster-t és bemutatóm alanyát, az új Superb-et is. A Roomster-ből – tudomásom szerint – keveset gyártottak, az Octavia RS-t nem adták ki. Ellenben a cseh márka nagy limuzinja hamar elérhető lett, rengeteg szín és versenyképes ár csábította a fogyasztót. Aztán egyszer csak elapadt a forrás. Pedig egy Cappuccino-bézs metálra még én is beneveztem volna!
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Van valami különleges hangulata
Részletes fehér köntös
Elől a lámpák aprólékosan kidolgozottak, tisztán kivehetőek a bura alatti elemek. A lökhárítón felfedezhetünk parkolóradarokat és hamisrácsokat, amik – érdekes mód – nem zavaróak. Egy apró módosítás történt – az egyébként Mercedes-Benz gyűjtő – gazdi által. Felkerült a lámpamosóra a króm burkolat.
Az egységes összképbe csak a motorháztető egyik oldalának pontatlan illesztése kever bele, de ezt hamar megszokja a szem. A motorteret bizonyos szögből nézve nagyon minőségi hatást kelt, de amint egy kicsit fölé hajolunk, látszik, hogy a motor egy egybefüggő műanyagtömbben ér véget.
A Superb kicsiben is a méretesebb darabok közé tartozik. Ezt a nagy, fehér tömböt króm díszlécek teszik könnyedebbé az ablakok körül és az ajtók alsó részén. Szép, ezüstös, 18-as felnijei mögött a már megszokott jelenség fogad. A tárcsa forog, a féknyereg áll, az a kunszt már nem csak a felsőbb osztályé, ilyeneket már nemcsak szebb Maisto-kon, hanem újabb kiadású BBurago-kon is láthatunk. Hátul a rugózás egy csöppet gyengére sikerült, így kicsit családi nyaralás hangulatot áraszt. De emellett hátra is jutott a részletes lámpákból és a mesés krómozásból. Ó, és természetesen sehol nem találkozunk sorjával!
A modell talán egyetlen érdekes megoldása a TwinDoor fantázianevű hátsó ajtó. Lényege, hogy nem csak a csomagtérfedél, hanem szükség esetén a hátsó ablak is nyílik, így egyszerűbb bepakolni az 1:18-as lapra szerelt bútorokat és egyéb nagyobb csomagokat. Ha az ötajtós-féle nyitási lehetőséget választjuk, akkor egy kis zsinór segítségével jön vele az igényesen plüssözött kalaptartó is – ez szintén a gazdi újítása.
Igényesebb megoldást kapott a hátsó ajtó
Amilyen finom volt a külső, olyan kopogós, túlegyszerűsített a belső
Amilyen finom volt a külső, olyan kopogós, túlegyszerűsített a belső. Az első helyekre karos mechanizmusú ajtókon keresztül juthatunk be, kinyílva zavaróan eltávolodik a karosszériától, s így irreális képet mutat. A hátsó ajtóknál egy fokkal jobb a helyzet, ott egy egyszerű zsanérral nyílik. Látványban sokkal valósághűbb. Tizenéves Autoart modelleken is lehet találkozni ezzel a megoldással, szerencsére mára már elfelejtették.
Az ülések anyagukban és formázásukban is kiválóak.
Sajnos nem így van az a műszerfalnál, ami durva műanyag, matricákkal díszítve, talán az óráknál fedezhető fel némi finomság. A legfurcsább az elhízott, amorf váltókar és az, hogy a tetőkárpit helyett csak csupasz fémet találunk. A hátsó utasoknak híresen fejedelmi helye van, hatalmas a lábtér. Az itt helyet foglalók is külön állíthatják a többzónás klímát.
Szerethető
A sok „hiba” ellenére mégsem mondható gyenge kidolgozású modellnek, ad valami egészen különleges hangulatot, ami megér tizennyolcezer forintot. Bőven!
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.
