Egyik kedvenc Mazdám. Nincs sok kedvenc Mazdám, mindössze ez, meg a 6-os. Ezt már jó ideje vettem, és nem is volt vészes az ára. Tervben van még egy hatos is, de vannak fontosabb dolgok. Jelenleg az most a „Z” listán a huszonkilencedik hely körül lehet, kábé.
Bár csak kíváncsiságból és rövid időre vásároltam, de végül nem bántam meg, hogy nem adtam el ezt a kis remekművet. Sajnos elég sok, hozzánk érkezett kisautóval voltam így az utóbbi időben, ezért hát itt pihennek mind, és ez így van jól!
Jó az összhang. Szép, és főleg azonos méretű illesztések láthatók az elemeknél. Ez igen fontos tényező számomra, mert így sokkal egységesebbnek tűnik a kis járgány. Gyakori és furcsa látvány, ha egy ekkora modellnél például csak az első ajtókat csinálják meg nyithatóra. (Lásd: Norev VW Passat CC) Az ilyenekre fokozottan igaz, hogy a kevesebb több lenne: akkor már ne nyíljon inkább semmije. Szerencsére az RX-8 esetében úgy gondolta az AutoArt tervezőcsapata, hogy szolgáljuk ki a vevőket megfelelően! Látszik, hogy odafigyeltek és értéket adtak a pénzünkért.
A modellbelsőre sem lehet panaszunk. Elegáns fekete szinte minden, a plüss, az ülések, a burkolatok. Csak az üléstámla hátsó borítása, valamint a kardánbox oldalán végigfutó díszburkolat ezüst színe tagolja az amúgy visszafogottan sportos teret. Az ülések jól formázottak, a biztonsági övek is hiánytalanul rendelkezésre állnak, amelyeket a hátsó ajtóra is fölerősítették az eredetinek megfelelő helyre. Nos, ez is ékes példája annak, hogy lehet így is! A Minichamps Mercedes E-osztálynál mi okozhatta azt, hogy kimaradtak a biztonsági övek? Csak reménykedjünk, hogy a következő szériánál pótolják ezt a komoly bakit!
A nagy attrakció: levehető motorburkolat! Nagy ötlet!
Jaj! A lényeg majdnem elfelejtődött! Azon túl, hogy szépen megoldották a kétszárnyú ajtókat, ennek le lehet szedni a motorburkolatát! Ez számomra azért érdekes, mert nem találkoztam még hasonlóval másoknál. Nagyon jó ötlet és nagy erénye ez a modellnek. A gyártók – véleményem szerint – örülnek annak, hogy egy vákuumformázott műanyaglappal elintézhetik a gépházban található bonyolult dolgokat, hisz ennek a kipingálása is lényegesen egyszerűbb. Nem is nagyon találni sok festést itt, pedig legalább azzal feldobhatnák a gyér látképet. Sajnos – az újabb kiadású autóknál – ez a jelenség megfigyelhető még az ebbe a kategóriába tartozó Kyosho-nál, Norev-nél vagy Minichamps-nél is. Ráfoghatjuk, hogy az igazin is ott a burkolat. Igen, de akkor miért nem lehetett ezt a megoldást választani több, ennél sokkal drágább modellnél? Nem fért volna bele az árába? Dehogynem!
Tehát, a burkolatot eltávolíthatjuk egy kis piszkapálcikával, amelyet a metódus szemléltetésére szolgáló, ábrákkal kiegészített leírás is segít. A célszerszámot és leírását természetesen mellékelve kapjuk egy kis zacsiban. A motortér így már sokkal izgalmasabb, mert előkerül a generátor, meg ilyen-olyan csövek, vezetékek, pillenpattyok és kütyük.
Kimászva a motortérből, megvizsgálhatjuk az autó másik végét is. Szépen nyílik a csomagtérajtó, és – az elvárásoknak megfelelően – jó minőségben plüssözött a kategóriájához képest kellő méretű tárolóhely. Ugyan a nyílás nem túl nagy, de a golfzsák vagy a teniszütő könnyen berakható, a krumplit meg a hagymát akár be is lehet önteni.
Ismét körbejárva vizsgálódásunk tárgyát, most szemügyre vehetjük a lámpákat, feliratokat is. Elöl- hátul, az áttetsző akrilbura alatt találhatjuk a világítótesteket, és gyönyörködhetünk a parádésan kivitelezett lencsefényszórókban, valamint a szinte tökéletesen valósághű hátsó körlámpákban. Itt sem tudott hibázni a csapat. Valóban szépet produkáltak! A feliratok és emblémák is szépek, pedig csak matrica mind. Valahogy nem is hiányzik nekem a kidomborodó kivitel erről a modellről, hiszen aerodinamikailag tán ez jobb is egy efféle sportautón.
Az ötküllős alufelnikre pont ideális méretű gumiabroncsok kerültek, ezzel biztosítva látszik a komfortos utazás úgy autópályán, mint például Budakeszi főútjának nevezett lépcsősoron. A küllők vastagsága kellő erőt és gyorsaságot sugall, ugyanakkor nem takarja el a szépen kivitelezett féktárcsa és féknyereg együttesét.
Összegezve a látottakat, nagyon meg lehetünk elégedve úgy a modellautó megalkotóival, mint az eredeti Mazda RX-8 tervezőivel. Szerintünk méltánytalanul keveset találkozni ezzel a kisautóval a modellszalonokban vagy a börzéken, pedig amint már az elején is mondtam: tizennégyezer forintos árával – kivitelezéséhez képest – egyáltalán nem sorolható a drága 1:18-as modellek közé.
