Új Kia Cee’d és még újabb Sorento

---

A buszsofőr nem volt hajlandó nyolcvannal gyorsabban menni, mert a nyomorult, lábtérrel sehol fel nem szerelt Isuzu forgalmijában volt egy ilyen korlátozás, és Franciaországban már megbüntették egyszer négyszáz euróra. Több mint három óráig tartott a Budapest-Bécs táv, autópályán, természetesen a nap felőli oldalon ültem.

A szállodaszobámban nem volt nyitható az ablak, nem ment a klíma és nem folyt le a víz. Ezek után mit vár egy importőr, mit mondok a bemutatott autókról?

Hát hogy jók. A Cee’d eddig is nagy kedvencem volt a maga mezőnyében. Tágas, barátságos, nem túl drága kompakt hét év garanciával, a szó legújabb kori értelmében vett koreai minőségben – mi kell még?

(A családomban már szolgál is egy Cee’d, amit én kommendáltam. (Sajnos nem kértek elég részletes tájékoztatást, így 1,6-os motorral fogyaszt horrorokat szegény.)

A Sorentóval eddig nem volt értékelhető kapcsolatom. A régit még csak nem is vezettem, de hallottam legendás fogyasztási adatokat dízelmotorjáról (nem legendásan kis, hanem legendásan nagy), és mesélték, hogy alvázas, tehát nehéz és ráz. Viszont ez az új, hát ez nem fogyaszt, nem ráz (annyira), ellenben nagyon megy és nagyon nagy.

Olyan, mint volt, csak más

A Cee’d fészliftje nem hozott nagy csodákat. Szerencsére a frissítés jegyében a Kia nem tette rondává az autót; eddigi egyszerű, barátságosan jellegtelen arca a hűtőmaszk krómkeretével egyszerű, elegánsan jellegtelenre változott.

A Kia a régi koreai autóipar emlékét is megidézte egy remek tréfával: az új hátsó lámpákat LED-stílusúként emlegeti, mivel egy fia LED sincs bennük, csak olyanok, mintha. Hát igen, a Cee’d korában már kell az ilyen emlékeztető, hogy volt idő, ami a koreai autók is csak olyanok voltak, mintha.

Bent narancs helyett immár vörösen világítanak a kapcsolók, műszerek. Az új négyküllős kormány a Kia új védjegye (ez van a Sorentóban is); ötletes, hogy a kormány alsó küllőire is gombok kerültek. Az új Cee’d talán legkomolyabb fejlesztése a kétzónás változatban is rendelhető klímarendszer. Illetve dehogy. A legkomolyabb újdonság az okosabb ESP. Megcsúszáskor ugyanis a Cee’d éppúgy nehezíti a kormányzást a rossz és könnyíti a jó irányba, mint sokkal-sokkal drágább luxusautók vagy a SEAT Leon.

A motorok is régi ismerősök. A piac – amennyire tudom – legerősebb szívó 1,4-ese 109 lóerejével továbbra is jobb választás a papíron erősebb, de szomjas és lusta 1,6-osnál. (Adózási okokból a német piacra már 90 lóerővel készül az 1,4-es. Papíron. A kétliteres, 143 lovas benzines pedig Magyarországon nyilván végképp senkit nem érdekel.

Pár kolléga ment most ilyennel, és állítják, pont olyan erős a kocsi, mint volt.) Aki pedig sokat megy és szereti, ha nyomatékos az autó egy kicsit, a fészliftes Cee’d-et is rendelheti akár a kétliteres, 140 lovas dízellel (ezzel sietni kell, a motor nem tudja az Euro V-öt, a Kia hamarosan kidobja), vagy a legtutibb változattal, az 1,6-os, 115, vagy 90 lóerőre beállított dízellel – immár hatfokozatú váltóval. Egy ilyet próbáltunk ki a bemutatón.

Csendesen erős, jó áron

Ugyanolyan, mint volt. Golf-kategóriához képest elöl-hátul egyaránt hihetetlenül tágas, sehol semmibe nem akad be a láb, a kar. A kocsi nagy tempónál is annyira csendes, amilyet leginkább csak prémium kategóriákból ismerünk. A motor nem csak pörgetve erős, lent is szépen húz, nem túl zavaró a teljes turbónyomás elérésekor érkező rúgás sem.

Az új Cee’d gyári képei
Itthon most kétszázezerrel csökkent a Cee’d alapára, viszont kikerült az alapfelszereltségből a háromszázezres klímacsomag. 3,3 millió az ötajtós, 3,5 millió a kombi induló ára. A háromajtós ProCeed egyelőre nem frissült, viszont olcsóbb lett, hárommillióról indul. Minden magyar Cee’d hét év ingyen Assistance-szolgáltatást is kap a hét év garancia mellé.

Használati tárgynak eddig is szinte tökéletes volt, az is maradt, csak a szintét ezentúl még kisebb betűvel kell majd írni. Szeretni viszont továbbra is csak ezért lehet. Szép és arányos, de jellege, sármja nincs neki. Ezért érdemes belőle kombit venni: csúnyább kicsit, de kit érdekel, ha praktikus? Kétszázezres felárért nem olyan szép és nem olyan arányos, de hatalmas rakterű Kiája lehet a családnak. Két gyerekkel nem is igen van szükség nagyobbra.

Na de ha jön a harmadik-negyedik gyerek? Vagy a nagypapa, nagymama is jönne kirándulni? Hát akkor ott az új Sorento.

Lapozz, vár a Sorento!

---

Ha a Kia emblémája helyett Honda, Mazda, Mitsubishi vagy Nissan logót ragasztanánk az új Sorento orrára, simán be lehetne adni bárkinek, hogy ez az új CR-V, Tribute, Outlander, netán X-Trail. Lendületes, részletgazdag, alaposan kimunkált forma, jó arányokkal, kellően agresszívvé téve. A Kia a Sorentóval remekül ráérzett a Japán által diktált, de Európában divatos formai trendekre, helyenként tán még elébük is vágott.

Anyám, ez mekkora!

A régi Sorentóból is volt hétüléses változat, de Európába, Obelix, Bud Spencer honába, netán Amerikába, Hulk Hogan és Michael Jordan hazájába nem küldtek belőle. Ezt az újat viszont már ide merték adni.

Elöl – nem kérdés, a fejtér-lábtér a végtelenségig kitolható. Középen? Én ilyet még tán nem is láttam. Magam mögött elhelyezkedve, a dönthető támlát lebillentve, lábamat keresztbe vetve se ér bele semmim semmibe. És még ilyenkor is van mögöttem elég hely ahhoz, hogy a padlóból kiemelhető ülésekre még két magamat beültetve se legyen nekem okunk panaszra – mondjuk úgy egy félóráig-negyven percig.

Persze hét példány belőlem már nem vihetne magával túl sok cuccot a kocsiban. Két üléssel másfél köbméternél is nagyobb a sorento raktere, de héttel jó, ha mindenki egy-egy laptopot be tud tenni hátra.

Kompromisszumok nélkül nincs SUV

A Kia új, 2,2 literes négyhengeres dízelmotorja 195 lóerőt, 420 Nm-t ad a Sorento bő tizenhét mázsájára. Ez az erő még az automata váltós, összkerékhajtású csúcsmodellben is elég a lendületes haladáshoz. A fronthajtású alapmodellből pedig zabolátlan, ugrándozó fiatal csikót csinál, úgy rángatja a kormányt padlógázas indulásnál, hogy bizonyos turbós Saabok jutottak eszembe.

Persze egy erős motortól még nem lesz sportkocsi a magas, nehéz autó. Gyors országúti kanyarokban hajlamos dülöngélni, meg-megbillenni. A rémes gyári Kumho gumik mellett pedig tényleg az a minimum, hogy a Kia szériában adja a Sorentóhoz a menetstabilizáló elektronikát.

Állítható keménységű rugók, gátlók híján tehát le kell mondanunk a vad szerpentinezésről – ha olyan autót akarunk, amivel sosem gond szándékosan elhagyni az aszfaltot. A fronthajtású Sorento persze nem jutna messzire a sárban, de a 4×4-es, 30 km/h alatti tempónál fixre is zárható központi elektronikus kuplungjával, lejtmenet-vezérlőjével tud érdekes dolgokat.

Hiányzó apróságok, meggyőző összkép

Hol a hűtött kesztyűtartó? A napvédő rólók? A motoros hátsó ajtó? Az asztalka az első ülések támlájáról? A Sorentóban biztos nincs. A formák szépek, az ergonómia egész jó, az anyagok kellemesek, puhák – de igazi, emlékezetes inováció nincs a nagy Kia belsejében.

 

Van viszont benne hely, meg jó motor, kényelem és csend. Két meglévő és még egy betervezett gyerekkel, évi 30-35 ezer munka- és 10-20 ezer családi kilométerrel hétköznapi családi autónak valami ilyesmi az álmom. Erős, de – állítólag, majd meglátjuk, ha jön a tesztautó – takarékos, nagy, de kezelhető, nem túl gyors, de azért dinamikus. És biztonságos is, megkapta az öt csillagot a szigorított NCAP-teszten.

Meg még szép is. Ha az ára is jó lesz, a Kia akár ki is tűzheti rám a koreai lobogót: a Cee’d után a Sorentóval megszerezte nálam második kategória-győzelmét.

A Sorento gyári képei