| Röviden – Mercedes-Benz GLC 250d | |
|---|---|
| Mi ez? | A C-osztály alapjaira épített prémium-középkategóriás szabadidő-autó |
| Mit tud? | Tágas, élvezetesen vezethető, a vezetéstámogató rendszerek összhangja, precizitása talán a legjobb a mai autók között |
| Mibe kerül? | 13 millió felett indul az ár, felextrázva határ a háromágú csillagos ég |
| Kinek jó? | Akinek telik egy prémium-feláras, nyomatékos, kényelmes, praktikus családi autóra, nagyon boldog lehet az új Mercedesben |
A Mercedes-Benz hagyományosan folytonos küzdelemben áll a két másik német prémiummárkával, évtizedek óta. Az is hagyomány, hogy a Mercedesek egy kicsit mindig drágábbak a megfelelő kategóriájú Audinál és BMW-nél. Az utóbbi években az új és újabb Mercedes-modellek menetpróbái, tesztjei közben egyre kevésbé éreztem úgy, hogy ez a felár jogos lenne. Se műszakilag, se a korszerű elektronikus szolgáltatások terén nem nyújtott semmi extrát a Merci, ellenben a Citannak átkeresztelt Renault Kangoo-val és a Renault-tól a kompakt szériába átvett másfél literes, mily szentségtörés: a Daciákból is ismert dízellel az imidzs ragyogása is mattulni kezdett.
Aztán valami történt. Mintha a divatos, fiatalos új A-sorozat friss fuvallata az egész cégen végigsöpört volna. Az új C-osztály olyan szolgáltatást hozott a prémium-középkategóriába, amely nagyon illik a Mercedes luxusnimbuszához és máig egyedüli a szegmensben: a légrugózásra gondolok. Az újságírók által oly sokszor szapult, utólag odabiggyesztettnek ható infotainment konzolt kitartóan vezették be az újabb és újabb modellekben is, míg mára valamiféle csodálatos átalakulás folytán gagyiból elegáns márkaimidzselemmé változott a krómkeretes, szép képet adó kistévé. Az új GLC pedig, e teszt tárgya, pláne a magyar rendszámos tesztautó, jól eltalált felszereltségével immár olyan új Mercedes, amely teljes joggal lehet büszke a márka 120 éves történelmére.
A 18 és fél mázsás dízel GLC optikailag könnyed, mozgékony autónak hat
Forma
A faceliftes E-osztályon még csúnyácska, mesterkéltnek ható, a kompakt termékcsaládból indult legújabb kori Mercedes-egyenpofa nagyon jól áll a GLC-nek. A menetjelző fény nem hivalkodó, de nagyon jellegzetes, a motorháztető domborításai szintén tipikusan mercisek. A kocsi sziluettje pont rímel annyira az első Mercedes-SUV-éra, az ML-re, hogy már egy kis arisztokratikus tradíciót is beleérezhessünk ebbe a márka számára még új kategóriájú autóba, az X3-as és Q5-ös vetélytársába.
Amennyire kilógott a Mercedesek közül az előd, a furcsán bakancsformájú, túl nyurga és túl szögletes GLK, annyira passzol a mostani katalógusba a GLC.
Bár a 2,2 literes dízel a katalógusban impozáns adatokat mutat, a GLC 250d nagy tömege miatt valójában nem olyan gyors, mint a látványos farkiképzés sejtetné
Utastér
Mivel a GLC, mint a típus új neve is jelzi, a C-osztályra épül technikailag, az utastérben is nagy a hasonlóság a prémium-középkategóriás limuzinhoz. Szépség és ergonómia, luxus és praktikum remek összhangja jellemzi a belteret, az első és hátsó traktusban egyaránt jól érzik magukat az utasok.
A menürendszer grafikája azon a bizonyos fura kijelzőn annyira szép és látványos, hogy hamar megbocsátja az ember, mennyivel nehézkesebb a tenyerelős-tekerőtárcsás rendszer logikája mondjuk a BMW I-Drive-jánál. A szellőzőrostélyok kattanása középállásba visszatolva őket egy-egy miniorgazmus, minden alkalommal, amikor birizgálja őket az ember. Az ülések kényelmesek és tartanak is, hátul is jó ülni, nincs a nyakunkban a lábunk, mint oly sok magasra húzott padlólemezű SUV-ban.
A csomagtér kidolgozása németesen alapos. A hátsó üléstámlák gombnyomással, elektromosan billenthetők le, egy másik gombbal pedig a légrugók leengedhetők, ha kell az a pár centis süllyesztés is a pakoláshoz.
Szép, tiszta vonalú, tipikusan német és tipikusan mercis műszerfal, a mára márkaemblémává vált biggyesztett kistévével
A Comand-rendszer túlkombinált kezelőszerve. Könnyű véletlenül megnyomni gombokat,nehéz pont azt csinálni vele, amit szeretnénk
Technika
Az alapvetően fronthajtásúnak tervezett kompakt Mercedesek, bármilyen sikeresek is a márka számára üzletileg, még sokáig nem lesznek igazán hiteles csillagos autók a magamfajta autóbuzik számára. (Habár a GLA 4Matic AMG egy brutálisan jó kis luxus-sportautó – no mindegy.) De a GLC ízig-vérig Mercedes.
Adatlap
Mercedes-Benz GLC 250d
| Motor | 2143 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 204 LE |
| Nyomaték | 500 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 7,6 sec |
| Végsebesség | 222 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 5,5 l / 100 km |
Hosszmotor, hátsókerék-domináns összkerékhajtás, kormánykapcsolós, finom működésű hagyományos automata váltó (az új, kilencfokozatú ráadásul), könnyű, kissé érzéketlen, de nagyon komfortos kormányzás, finoman adagolható fékerő, légrugós-szintszabályzós felfüggesztés: semmibe nem lehet belekötni a GLC-ben.
Vagyis hát a hengerek számába igen: négy hengerrel, az amúgy is kissé zajos 2,2 literes dízellel egy apró disszonancia azért mindig ott zörög ebben a kocsiban. Pedig sajnos ezt a modellt hat hengerrel nem lehet megvenni: vagy ez, vagy a szintén négyhengeres turbós benzines kerülhet a motortérbe, a háromliteres V6 – egyelőre – nem.
A menetteljesítmények persze így is versenyképesek a konkurenciával. A fogyasztás 7-7,5 liter volt vegyes üzemben; ez valamivel rosszabb, mint amit a BMW, Audi szokott tudni hasonló karosszéria és teljesítmény mellett.
Száznál szinte alapjáraton ketyeg kilencedik(!) fokozatban a motor
Sportműszert is varázsolhatunk a központi kijelzőre
Szolgáltatások
Automatikus sávtartás aktív kormányzással, követőradaros tempomat, amely a városi dugóban is képes az önálló újraindulásra, automatikus reflektorkapcsoló, fejlett infotainment: igazán up-to-date a Mercedes GLC extraszolgáltatásainak listája. Ráadásul ezek a cuccok jól, finoman működnek, a sávtartás még az M1-M7 bevezetőjén a csatornázási melók miatt kiképzett erős sávelhúzásokat is le tudta követni, jobban, mint bármilyen más ilyen fél-autonóm autó a praxisomban eddig.
Az ütközéseket is ügyesen kerüli el a Mercedes, bár néha egy kicsit túlságosan is óvatos: többször is erőteljes fékezéssel bírálta felül az én lassítási tempómat, amikor megtorpant előttünk a sor.
A Head-Up Display képe éles és fényes, az információtartalom hasonlóan komplex, mint az etalon BMW-nél
Vezetési élmény
Szegény Merci, nem igazságos, hogy pont a Rolls-túra után kellett beleülnöm! A Ghost és a Phantom fantasztikus lágysága után minden más földön vonszolt faládának tűnik, így nem tudtam igazán értékelni a légrugózást. Pláne, hogy a Mercedes nem elsősorban a komfortra gyúrt a rendszer hangolása során, inkább az úttartásra, a precíz kanyarodásra. Míg a GLE Coupé brutális AMG-változata pár hete kifejezetten lágyan himbálózó, komfortos utazóautónak bizonyult, amely csapnivalóan viselkedik gyors kanyarokban, az elvileg sokkal decensebb GLC bizony sokkal intenzívebb élményt adott, ha gyorsan kellett menni szűk, kanyargós utakon.
A motor ereje elég a hétköznapi autózásra, előzésekre, de autópályán, pláne Németországban bizony 130 felett gyorsítva már érezni a bő 18(!) mázsát, az állandó összkerékhajtás és az automata által felzabált newtonméterek hiányát, és a hangját meg a rezgését is érezni: ha lesz benzines hibrid változat a GLC-ből, az lesz majd a tuti, a dízellel mindig nyers az autó, ha jár a motor. Ha nem jár, az nem baj: a Stop-Start rendszer jól működik, gyorsan reagál, ha lelépünk a fékről.
A Burmeister hifi hangzása, az automata klíma csendes, huzatmentes működése csodás, a GLC elegáns, komfortos utazóautó, a karcos motortól eltekintve száz százalékban méltó a csillaghoz.
580 literes a csomagtér. Felmerül a kérdés: egyáltalán miért vesz bárki is GLE-t, amikor a kistesó is ekkora?
Az elülső gomb billenti a támlát, a hátsó süllyeszti a kasztnit a légrugók nyomásának csökkentésével
Kinek ajánljuk?
A GLC Merci nemcsak frissebb modell, ebben a gazdag felszereltségben bizony határozottan újabb, jobb autó benyomását is kelti, mint a BMW ötödik éves X3-asa és az Audi hetedik éve gyártott Q5-je. (A látványos, de „prémiumság” tekintetében nem túl meggyőzőre sikeredett Lexus NX-ről nem is beszélve.) Persze ebben a körben nemigen választ senki autót józan elemzések alapján, egy Merci, BMW, Audi mindig „kell”, nem pedig „jó lesz”, szóval senkit sem akarok lebeszélni a propelleres vagy a négykarikás konkurensekről, mert nem is lehet.
Inkább csak megnyugtatnám azokat, akik az új GLC-t választják majd: ezúttal nem csak a csillagért fizetik ki a hagyományos Merci-felárat. Ez a kocsi jó annyira, hogy teljes mértékben megérje a pénzét, azt a nem keveset is, amennyibe kerül.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
