Családi autók, egymillió alatt

Egymillió forint körül a használt családi autók között egyfajta állócsillag a Skoda Octavia első generációja. A Golf IV-re épített autó tipikusan még nem igazi középkategóriás, de nem is Astra vagy 307 méretű autó, hatalmas csomagterével, gazdaságosságával pont jó egy átlagos családnak. De más autók is tudják nagyjából ugyanazt, amit egy Octavia, néha jutányosabban is.

Hyundai Lantra

Másutt Elantra, itthon néha Lantra, máskor Elantra néven futott a koreai családi autó. Ez pont a lépcsőshátú, de létezik belőle praktikusabb ötajtós is, mint a konkurensekből, köztük Kia Shumából, amelyre szinte senki nem gondol az Octavia méretében. Beülve egy kicsit sem lelakott, tágas és korrekt autónak bizonyul a cikkhez választott Lantra, a Corolláénál és az Ocaviánál is jóval tágasabb hátsó lábtérrel.

A hirdetés szerint a „A gépkocsi nagyon jó műszaki állapotban van”. Itthon, ahol az előző tulaj csak rendszeresen karbantartó doktornő lehet, ez semmire nem kötelez, de ezúttal igaz. Az autó egyben van, a váltó kapcsolhatósága elfogadható, az összes pedál finoman jár. Az ezerhatos motor az állás ellenére bikázás nélkül, elsőre indul.

Japános finomsággal, egyenletesen forog, 105 lóereje elegendő a konzervatív négyajtóshoz, de a csak 4500-nál megjelenő 145 Nm miatt kicsit enervált. Óvatosaknak így is jobb választás, mint a többet fogyasztó kétliteres benzines vagy a 112 lóerős, kétliteres turbódízel.

Bár jól bírja a strapát, a dörmögős dízelmotor régimódi hangulatú, nehézkesen pörög fel. Akár dízel, akár benzines az autó, elromlani szinte nem is tud. Amennyiben mégis kerékcsapágyat kellene cseréltetni, az is megvan 25 000 Ft körüli összegből.

Megbízhatóságán túl a típus fő előnye az ismeretlenségből fakadó értékvesztés. Az ötéves, igazolhatóan 166 000 kilométert futott autóra 1 079 000 forintról indulna az alku, és ha sikerül elhozni 950 ezerért, akkor egy árban volna egy tízéves Corollával.

Toyota Corolla 1997-2002

Szerencsénk volt, az Elantra mellett is áll egy a közvetlen konkurensek közül a pestimrei kereskedésben. A 2002 előtti Toyota Corollával ugyanaz a baj, mint a Carina E-vel: az autó annyira tartós, hogy a nagyon durván visszatekert kocsikon sem látni a 400-600 ezer kilométert. De aki rászánja az időt és nem a legolcsóbbat viszi haza az adott évjáratból, az áldani fogja a Corollát.

Majdnem örök életű

Más autókhoz képest például a lengéscsillapítók (200-250 ezer km) vagy a gyári féktárcsák élettartama valószerűtlenül hosszú, akár 150 000 kilométer feletti is lehet (ha még a mérgező azbeszt van bennük, amit időközben kitiltottak. A következő, E12-es Corollán ezért nem bírják olyan sokáig.)

Normális karbantartással egy békalámpás vagy a modellfrissítés után jóval szebb Corolla szinte örök autó. Típushibája sincs, beindul és megy, ezért a sivár és a Carismánál vagy az Elantránál szűkebb belső teret illetve csomagtartót is meg lehet neki bocsátani.

A váltó finomsága, a surrogva járó benzines motor még a cikkhez megnézett használt autókban is imponáló volt. Viszont a Corolla kényelme nem az igazi, ülései kicsik, kihúzatva zajos a motorja továbbá a ferdehátú, a limuzin és a kombi csomagtere is szűk a konkurensekéhez képest.

Mitsubishi Carisma

Furcsa, amikor egy autóba pont abból nem szorul semmi, amit a nevében hordoz. De aki egy praktikus, megbízható és jó ár/érték arányú autót keres, az vadásszon bátran a Mitsubishi Carismára, akkor is, ha nem egy karizmatikus egyéniség.

Mikló Géza kollégánk aznap rábukkant a pár apró javítástól és ködöléstől eltekintve sértetlen autóra, amikor a Mitsubishi-márkakereskedés beszámította. A Swift Sedan helyett már jó ideje keresett kényelmesebb és nagyobb autót, elsősorban Octaviát és Carismát, így 1 090 000 forintért gyorsan meg is vette a vezetett szervizkönyves, 2003. októberi benzinest.

Nem értjük, mitől ilyen megbízható

A négy- és az ötajtós modell is Hollandiában készült, a nem túl jó hírű 1995-2003 közötti Volvo S40/V40 testvérmodelljeként.

A műszaki rokonság és a közös szülőhely ellenére a Carisma megbízhatóbb, amire nem tudok racionális magyarázatot, de örvendjünk neki és kész.

Műszakilag a Carisma, főleg egy ilyen késői modell, nagyon kiforrott autó. Elvétve romlik csak el benne valami, jellemző és fajsúlyos típushibája nincs, ahogy az Elantrának és a Corollának sincs. Idővel a kopások miatt a váltó kapcsolhatósága romlik, de ez nem szerkezeti baj és orvosolható.

Hamar elkopik a kormány

Érdemes árajánlatot kérni a márkaszervizekben, hátha kellemes meglepetés éri mindazokat, akikbe beleégett a „drága japán, drága alkatrész, drága márkaszerviz” előítélet. Azt a keveset, amit a Carisma igényel, meg lehet fizetni nívós helyen is.

A belső tér a Carismáknál ismert kopásokat mutatta, tehát működik, de lötyög az ablakemelő kapcsolója a vezető oldalán és a vezetőülés bal hátsó sarkán kifeslett a kárpit.

A kormány kopottsága ne riasszon el senkit, a kipróbált autó valóban csak 113 000 kilométert futott, a volán már 80 ezernél már így nézhet ki.

Elég az 1,6-os

Van direktbefecskendezéses benzines 1,8 GDI illetve 1,9 literes, elég tartós turbódízel is a Renault-tól, de érdemes megmaradni az 1,6-os szívócső-befecskendezéses benzinesnél. 4000-es fordulattól megélénkül a gyorsulás, a kulturált motorral városon kívül 6-7, városban 8,5-9 literből lehet autózni.

A spritmonitor.de adatai szerint a 90 lóerős 1,6-os egy kicsit többet fogyaszt, mint a 103 lóerős (7,91 vs. 7,73 l/100km), érdemes utóbbit venni.

Érdekes, hogy az 1,8 GDI, hiába kellene takarékosabbnak lennie, 7,49 literes átlagával alig jobb. Igaz, az a motor 125 lóerős.

Ez a Carisma is azt bizonyítja, hogy alapos utánajárással, némi szerencsével, hazai és külföldi tulajdonosi véleményekből, fórumokból felkészülve japán és koreai márkanévvel is lehet jó családi autót találni egymillió forint körül. Aki mégis európai autót szeretne, azt persze nem beszélnénk le az elsőre beugró 1,4-es Astráról, ezerhatos Focusról vagy a Skoda Octaviáról.

A rovat hasonló témájú cikkei:

800 ezerért: Toyota Avensis, Carina E vagy Dacia Logan?
Kompakt autók egymillióért: Focus I, G Astra vagy Mégane I?