Fejlődés, puhulás
Megállíthatatlanul fejlődik a technika. Az iskolákat megszórják digitális táblákkal, mert az a jövő (meg a jövedelmező), a kínaiak már biztos dolgoznak a palacsintát is beolvasó DVD-lejátszón, a 86-os megállójában pedig GPS jelzi, hogy mikor jön a busz.
A menetelésből pont a gazdaság motorja, az autóipar maradna ki? Hát persze hogy nem. Keblemre az összes értelmes biztonsági, kényelmi és környezetvédelmi fejlesztéssel, de a szakik néha túllőnek a célon. Mintha egymásnak akarnának imponálni a mérnökök.
A fejlődés a kényelem, tehát az elpuhulás irányába megy. De én örülök, hogy nem kézzel kell rángatnom a kertkaput a hóesésben, az is jó, hogy a lusta vagy tudatlan autósok helyett a kocsi ellenőrzi a gumik légnyomását vagy az olajszintet, és az egy pöccintésre hármat villanó index is okos.
Hurka nő az ülésből
Tehát nem vagyok én fejlődésellenes majomember, nem repülnék át óvszer nélkül a plutóniumfelhőn, de a túl sok asszisztens néha az agyára megy az embernek.
A Mercedes-Benz nem maradhat le a bornírt innovációkban. Pár éve dobogó szívvel vártam, mit is tud majd az E-osztályban a multikontúrülés. A 178 800 forintért kapható készség balkanyarban megtölti levegővel a jobb oldali oldaltámaszokat, majd leereszt, és viszont. A tökéletes oldaltartás misztériumába reméltem bebocsáttatást vele, aztán három kanyar után kinyírtam. Halál idegesítő, ahogy az oldalhurkáimba minden fordulóban beletüremkedik egy léghurka.
Idióta indítás a Hondában
Sajnos a nyomógombos indítás nem extra, ezért kikerülhetetlen egyre több autóban. A legbénább a Honda rendszere, ahol a slusszkulcs kell a gyújtás ráadásához, aztán nyomjuk meg a gombot és megvárjuk, amíg a motor beindul. Ha a Civic Type-R-t szeretnénk lefektetni, a leállításhoz már hiába tapperoljuk a kapcsolót, mert a gyújtás elvétele kulccsal működik. Bravúros megoldás.
Ennél csak kicsit jobb az Alfa Romeo 159, amelyben addig kell birizgálni az indítógombot, amíg a cuore sportivo életre kel. Ha már gombra gerjed a motor, csinálják meg úgy, mint a Renault-modelleket: egy érintés és leszállhatunk a kapcsolóról. Ugyanezt az Audi A6 slusszkulccsal is tudja: elég elfordítani, aztán elengedhetjük és addig indítózik, amíg a hengerek szépen futnak.
Delejjel lassabb
Hálával telt szívvel gondolok azokra a motorizált nyílászárókra, amelyek alig négyszer lassabbak delejjel, mint kézzel működtetve. A nagy egyterűk tolóajtaja motorral alig vonszolja magát, viszont a gép ellenállása miatt kézzel is nyugdíjas a tempó.
Még nincs vége a gagyiextráknak, lapozás után újabb vadhajtások jönnek az autóiparból
Eddig senkit nem százalékoltak le csomagtérzáráskor fellépő egészségkárosodásért, mégis van motoros zárású fedél. Nagyon ráérnek, ráadásul a bennük vinnyogó motoroktól nemcsak lassabbak a homo sapiensnél, de idővel le is rohadhatnak. A nélkülözhető kényelmi agymenések árát megfizetjük autóvásárláskor, és később is állandó aknamunkát végeznek jólétünk ellen: súlyuk növeli a fogyasztást.
Nem megy a parkolás
A parkolásba besegítő rendszerek épp egy hete buktak meg nálunk. A Priusétól égnek áll a hajam, amit továbbfejlesztve átvett a Lexus LS. A luxusautó nehézkes megoldása még a VW Touranénál is gyatrább. Egyvalamiben mindkettő káprázatos: a környezetünkben lévő és a saját autó dekorálásában húzásokkal és horpadásokkal.
A hangvezérléssel is meggyűlt párszor a bajom. Mivel az én Angyalföldön pallérozott magyarságomra nem vevő a hangfelismerés, angolul kell nekifutni. Legutóbb a Ford Mondeóban blamáltam magam a rádió bekapcsolásával.
Elsőként beizzítottam a hangvezérlést, és bemondtam a rádió szót. Nem segített. Egy óvatos „rédió” volt a következő tét, aztán a jenkis rédióú, de mindhiába. Átkapcsoltam kézzel.
Olcsón is megy a baromság
Hightech eszközök híján is el lehet helyezni baromságokat a kocsiban. Közös ellenségünk a felhajtható tálca az első ülések háttámláján, ami garantáltan olyan keskeny és csúszós, hogy semmi ne maradjon meg rajta. Gyötrelmes vacak.
Igazi öröm a napelemes tolótető is, tudják az, amelyik szolárcellás ventilátorral szellőzteti az utasteret. Ilyen hívsággal az Audi A8 mellett egy előző generációs VW Passatban is találkozhatunk.
Ebben az a korszakalkotó, hogy a cseredarab – nem viccelek – 502 589 forintba kerül. Önmagában az üvegtető ehhez képest bagatell, 165 900-ból kijön. Esetleg nyissuk ki az ablakot és várjunk pár percet indulás előtt.
De a leg-leg-leg kreténség a végére maradt: az ajtóbecuppantó szervomotor luxusautókon. Az elkényelmesedett milliomosnak (vagy az inasnak/sofőrnek) kézzel kell becsapnia az ajtót, de a végén egy motor hangtalanul behúzza az utolsó centiken. Ha gombnyomásra végig motorral menne, nem szólnék semmit, de így? Mintha az autógyártók túlreagálnák a nyugati társadalmak elöregedését.
