Van aki Google-lal kel, és azzal is fekszik. Vakon megbízunk benne, hiszen bármit keresünk is a neten, szinte mindig segít rajtunk. A Google, és vele együtt az internet, most már beköltözött a kocsiba is. Megmondja, éppen merre járunk. És láss csodát, itt is működik. Míg amikor büszke Microsoft logót találtunk a Fiat Bravo tesztautóban, nem a felhőtlen öröm áradt szét testünk minden zugában, hanem valami megmagyarázhatatlan gyanakvás.
Valami perverz okból a legismertebb oldalukkal olyan látszatot keltenek, mintha nem a pénzre mennének, csupán egy kis cég lennének. Szeretjük őket, mert olyan dolgokat adnak nekünk, amiknek örülünk. Például a Toyota Land Cruiser GPS-szel rögzített tesztútja is megtekinthető Google Earth műholdképein.
| Honnan a név? |
|
A Google eredetijének tekinthető „googol” elnevezést elsőként egy amerikai matematikus, névszerint Edward Kasner használta, még valamikor a harmincas évek vége felé. A névadó azonban mégsem ő volt, hanem nyolcesztendős unokaöccse, aki állítólag arra a kérdésre, hogy milyen nevet adna egy borzasztóan nagy számnak, ezt a választ bökte ki. A „googol” szám 10 századik hatványát jelöli, amit földi halandók tíz szexdecilliárdnak mondanának, ha tudnának addig számolni. Hogy ne legyen egyszerű az élet, ismert a „googolplex” kifejezés is, amely 10 googol hatvánnyal egyenértékű. Ezt egy Monty Python jelenetben biztosan elképzelhetetlenül nagy számnak neveznék el, és nem járnának messze a valóságtól. Ha le akarnánk írni, akkor az általunk ismert Univerzum minden egyes atomjára több száztrilló számot kéne felvésnünk. |
Hogyan is működik?
A működési elvben nincsen semmi varázslat. Azt már korábban is tudtuk, hogy a bekapcsolt mobiltelefonok helyzetét aránylag pontosan meg lehet határozni, hiszen ahhoz, hogy telefonálni tudjunk, valamelyik bázisállomással kell kapcsolatba lépnie a mobilunknak. Ha ez megvan, akkor a legközelebbi torony adatait – cellainformációkat – elküldve a Google számára, már meg is tudják határozni, hol is tartózkodunk.
Innen egy lépés és már néhányszáz kilobájtos adatcsomagban érkezik a telefonra a környező terület utcanevekkel felcímkézett térképe, vagy kívánság szerint a műholdképe. Ez alapján már nagyjából megtudhatjuk, merre is járunk. Halálpontos adatot azért ne várjunk tőle, de a kapott információkkal már könnyen megtalálhatjuk az úti célunkat.
Mi kell hozzá?
Egy okosabb, mobilinternetezésre alkalmas maroktelefonnal érdemes nekivágni a kísérletezgetésnek, amely 3G/HSDPA vételre alkalmas, de akár az EDGE sávszélességével is elboldogulhatunk. Nagyvárosokban az ingyenes hotspotokra, vagy nyitva hagyott otthoni wifihálózatra is csatlakozhatunk és akkor nem lesz annyira húzós a telefonszámlánk.
Persze ilyenkor folyamatos navigációra ne gondoljunk, érjük be a pillanatnyi helyzetünk meghatározásával. Autóban használva a telefont hasznos, ha a GPS-hez hasonló módszerrel rögzítjük a szélvédőre, és a folyamatos adatforgalom miatti megnövekedett energiaszükségletet is illő egy tápkábellel szükség szerint kielégíteni.
Szolgáltatófüggő
A 100 százalékig GPS-mentes navigáció minősége legfőképpen a telefonszolgáltatónktól függ. Budapesten, illetve sűrűn lakott – bázisállomással gazdagon ellátott – területen teljesen jól használható az ingyenes szolgáltatás. (Csak az adatforgalomért kell fizetni.)
Egyes, jobb lefedettséggel büszkélkedő mobilszolgáltatóknál többé-kevésbé gyorsan, pontosan megy a navigálás, míg másoknál kész szenvedés. Szóval mielőtt telefonos navigációba kezdenénk, orvosunk és gyógyszerészünk helyett inkább a mobilcégeknél érdeklődjünk a mellékhatásokról.
Kell ez nekünk?
A tesztúton meglepően szépen szerepelt a GPS-mentes navigáció. Igaz, mi csak a főváros közelében próbálgattuk a rendszerben rejlő lehetőségeket, vidéken, ritkábban telepített mobiltornyok mellett a pontosság akár ijesztő mértékben is leromolhat, így előfordulhatnak néhány kilométeres pontatlanságok.
Budapesten azonban már a mélygarázsban is igen megbízhatóan megmutatta merre is állunk, és a szabadban is elég jó eredménnyel tippelt a pillanatnyi helyünkre, bár a referenciaként használt valódi GPS-es navigációhoz képest kicsit lemaradva és pontatlanabb pozíciókat mutatott. Egy-egy újabb térképszelvény letöltése alig tart néhány másodpercig, de előfordult olyan eset is, amikor a kijelző szerint perceken keresztül mozdulatlanok voltunk. Pedig nem. A budai rakparton haladva egyszer még átugrottunk Pestre is, természetesen ebből sem éreztünk semmit.
Tehát egyelőre a műholdas berendezéseket nem helyettesíti teljesen, cserébe azonban bárhol járunk a világon, mindenhol a zsebünkben lapul egy olyan térkép, amellyel nehéz elveszni. Ha műholdképre kapcsolunk, akkor még a viszonylag pontatlan pozíció mellett is nagy biztonsággal kideríthetjük, hol is vagyunk, csak kell egy kicsit gondolkodni.
Igaz, innen már csak egy lépés, hogy előhúzzuk a zsákunkból a kevésbé elegáns, de mindenféle elektromosság és térerő nélkül is tökéletesen működő jó öreg papírtérképet és vidáman eltalálunk bárhová.
