Átlag napi egy óra az, amit a környezetünkben élők a munkahely és otthon közötti ingázásra fájdalom nélkül rászánnának. Sajnos közülük nincs mindenkinek ennyire jó dolga és félünk, mások sem utaznak kevesebbet. Szerkesztőségünkben is nagy a szórás a napi utazás idejében, bár néhányan több lehetőség közül is választhatnak kedvüktől, időjárástól függően.
>200 km
Utat, utat! Érkezik a minőségi hírszerkesztés apostola
Legmesszebbről a szerkesztőség fáradhatatlan hírgyártója, Zsolt érkezik. Ő vonattal, BKV-val bő kétszáz kilométert utazik. Ez naponta három órát vesz el az életéből. Nagy szerencsénk, hogy ezt az időt nem az ablakon kibámulva, teheneket számolgatva éli, hanem ilyenkor is dolgozik.
Meg is érdemli a fénylő, arany Pióker Ignác-érdemrendet. Autóval a MÁV-os kalandok ellenére sem jár, mert racionálisan gondolkodik. Időben sem járna jobban, anyagiakban pedig egész biztos rosszabb lenne.
>100 km
A képzeletbeli dobogó második fokán a főszerkesztőnk trónol, ő napi százast tesz bele valamelyik tesztautóba. Naponta két óra a mérlege, alternatív megoldás nála nem jöhet szóba, mert ha még a Népligetig be is jönne busszal, utána csak tanácstalanul kóborolna a környéken, ugyanis kezdő BKV-felhasználó hírében áll. Menet közben azonban képes hasznosnak vélt életviteli tanácsokkal kényeztetni minket, természetesen kihangosítós telefon segítségével.
25 – 10 km
Csilla és Dénes következnek a sorban. Csepelről 17 kilométer az út, ami napi három órát emészt fel a 24-es készletből. Csepelről az autós és tömegközlekedős megközelítés között elhanyagolható a különbség.
Ha azonban Csilla motort kap a lábai közé, rögtön 25 percre rövidül egy kör szintideje. Dénes ezzel szemben, ha nincs nála éppen egy izgalmas Skoda, akkor a BKV-ra bízza magát. Minden nap nagyjából három óra a mérlege.
10 – 1 km
Erika 4,6 km-re lakozik a szerkesztőségtől. Annak ellenére, hogy papírja van róla és ültünk is már mellette, ő nem jár autóval. Ő a HÉV nevű dolog kegyére, illetve a menetrendre van utalva, így utanként 25-35 perc közötti idővel számolhat, cigiszünettel együtt.
Balázs is kb. ilyen messze lakik, nála természetesen szóba sem jöhet az autómentes közlekedés, bár akadnak olyanok, akik egyszer már látták villamosmegállóban. Cserébe ismer rengeteg egérutat és nem is fél használni őket.
Nekem napi tízes körül van az Újpest-Szépvölgyi úti táv. Ez BKV-val – hála a három kötöttpályás járműnek – 40 percre jön ki. Autóval ugyanez a táv 15 perc és másfél óra között van. Napszaktól, időjárástól függően. Kerékpárral sokkal jobb a helyzet, a mozgás mellett még időt is nyerek vele, hiszen 20 perc alatti idővel megjárok egy utat. Negyedórás fürdéssel, tollászkodással is csupán 35 perc megy el az életemből.
Néhány pilalnat múlva fény derül arra, miért nem jó erdő a munkahely mellett lakni
András légvonalban bőven az egy kilométeres lélektani határon belül hajthatja álomra a fejét. Irigyeljük is érte. Neki a környék földrajzi adottságaiból kifolyólag munkába 9, hazafelé 11 percre van szüksége. Ezt nem is kommentálnám.
Közel lakni rossz
Hasonlóan az anyóshoz, a munkahelyből sem jó az, amelyik túl közel van. Mielőtt az órákat ingázók habzó szájjal nekünk esnek, nézzük, miért is vacak közel lakni.
Dr. Lakatos pszichológus szerint – ez csupán az álneve, ne is keressék a magánrendelőjét – akik néhány percre dolgoznak a lakhelyüktől, sokkal nehezebben szakadnak el a melótól.
Míg aki fél-egy órát tölt egy-egy utazással, annak nagyobb eséllyel tisztul ki az agya a munkahelyi problémáktól, feszültségektől. Mindegy mivel teszi meg a távot, a két állomás közötti transzállapotban nézegethet nőket, férfiakat ízlése szerint, vagy lazíthat valamelyik kereskedelmi rádió műsorára.
Balázs nehezen szakad el az autótól, így a szitárleckéket is abban nyomja
A közeli lakásnak más buktatója is van. Az elkésésben nagy tapasztalattal rendelkező fizikatanár remek elméletet dolgozott ki a témakörben.
Elképzelése szerint egészen egyszerű magyarázata van annak, hogy gyakrabban késnek el azok, akiknek legfeljebb 120 métert kell megtenniük, hogy beérjenek, ugyanis ők pontosan tudják mennyi időbe telik az út, és ebbe a számításba egy megfogott lift, vagy más nem várt esemény már nem fér bele. Ilyenkor borul minden.
Hosszabb, akár tömegközlekedéssel, akár saját autóval leküzdendő utakra készülve mindenki több időt szán, belekalkulál biztonsági tartalékot is. Míg ha a szomszédba megyünk, ezzel nem kell számolni.
Mivel a legjobb
Nehéz kérdés, mindenki másra esküszik. Vannak, akik racionális okokból választják a tömegközlekedést. Városban ugyan nem biztos, hogy ez a leggyorsabb, bár a parkolóhely-keresgélés és az automaták etetése is a tömegközlekedés mellett szól.
