Nem lehetne strandkorlátkék?
A szocializmus autóelosztási rendszerében már átadás előtt, a Merkur-telepen belekóstolhattak a tulajok a lekenyerezésbe. A köpenyes szakik szigorán bélelt borítékkal lehetett lazítani, mielőtt úgy 4,6 kilométerre elég benzinnel megkaptuk a kocsit.
A nagyhatalmú urakat azért kellett megkenni, hogy a többéves várakozás után ne egy szépséghibás, fosbarna verdával kotródjunk el, hanem korallpirosat vagy strandkorlátkéket adjon, szebben csukódó ajtóval.
Autósként ma is nap mint nap korrupcióba botlunk. Aki fizetőparkolós környéken dolgozik és nincs saját helye, talán ismeri azt a lokális tarifát, amennyiért egyes parkolóőrök eszükbe vésik a fontos rendszámokat. A fontos autó tulaja zsebbe tejel nekik.
Parkolás, zsebbe
Kollégáink egy belvárosi irodában délelőttre 400, egész napra 700 forinttal kerülték ki az óránként 265 forintos hivatalos sarcot. Délutánonként beállított az ellenőr, bekaszálta a pénzt, kint végigbüntetette a lejárt jeggyel várakozókat és irány a napközi a gyermekekért.
Vagy így, vagy úgy, de drágán telnek a munkanapok a gépesített vérszívás bevezetése óta.
Persze az önkormányzatok célja sosem az autósok lehúzása, ugyan, dehogy! A forgalomcsillapítás, a helyi lakók tehermentesítése a feladat, és jöhet a demagógia az autóban pöffeszkedő burzsujokról, akik fizessenek csak. Mintha autóval járni merő henyeség volna, nem pedig szükséglet sokaknak.
Nem-e lehetne-e?
Nemrég egy hölgytől új módszert láttam a Jászai Mari téren. Az automatához lépve rábeszélt, hogy a bedobandó pénzt az ő (gondolom céges) parkolókártyájáról vegyük le és az aprót adjam oda neki. Kemény 60 forinttal vágta meg a munkáltatóját, amennyiért épp parkoltam.
Belőle hiányzott a risztelésnek az a becsülete, ami egy fővárosi benzinkút mosójában csillant meg. A fotók kedvéért összesarazott Volvo XC70-et szügyig sarasan nem vihettem a kézi mosónkba, ezért a lecsapatásához 800 forintot akartam felváltani apróra. A kutas tudott jobbat: állandóra kapcsolta a szivattyút és visszaadott kétszázat, hogy mindketten jól járjunk. Csak szóljak a végén, majd kikapcsolja.
Pénzzel, zsebbe sok mindent meg lehet oldani, mint a folytatásból kiderül. Sajnos vagy szerencsére?
Autómosás: piszkos ügy
Ez sem az én ötletem volt, mert belém zéró dörzsöltség szorult, szemben egy másik benzinkút személyzetével a közelben. Egy taxis megsúgta, hogy ő nem hajigál 300-400 forintot a bedobós mosóba, van ennél jobb megoldás, és nem a majdnem 1000 forintért karcoló gépi mosás. Ad egy ötszázast a kutasnak, aki alapos borotválás után szivaccsal gondosan megfürdeti és leöblíti a Lacetti kombit. „Kérdezz rá az 500 forintos mosásra, ha nincs itt a főnökük, menni fog.” Tényleg működik, és addig sem unatkoznak, ha már mindenki maga tankol.
Helyszíni bírság
Azt mesélik, hogy a rendőrök között is előfordul néhány korrupt alak, aki a közúti ellenőrzések zavarosában halászik.
A nyitás a szokásos – Ugye tudja, miért állítottuk meg – aztán jöhet a fejcsóválás és a feddés. Dorgáláskor keresztnéven illik szólítani az autóst, ej-ej Zoltán, nincsenek rendben a papírjai, ez lejárt, az hiányzik, és hová siet ennyire?
A násztánc következő aktusában a korrupt autós kezdi a helyszíni bírságra terelni a szót. Megvesztegetés? Ugyan, dehogy! Csak inkább itt és most fizetné be a büntetést. A folytatásban: Mennyi van magánál? Látja, ugye, hogy nem vagyok egyedül, és zárásképp: csúsztassa a forgalmiba.
A végén kölcsönös elégedettségben válnak el a felek, jó esetben csak egy kisebb szabálytalanságon túllépve.
Rajtunk múlik, mindegyikünkön
Folytathatnánk a sort a mindennapi csalásokról, mutyikról, a számlát a munkadíjról sosem, legfeljebb az alkatrészről adó műhelyekkel, és a közintézményben magánrendelést folytató egyes nőgyógyászokkal. Vagy a megbeszélt összegről csak plusz áfáért számlát író iparosok tömegével és persze a nagyban tocsikoló kormányzattal.
Erre mondják, hogy mindenhol olyan a politikai elit, amilyet az adott ország megérdemel. Vajon mikorra tisztulnak annyit a viszonyok, hogy kitermeljünk egy kevésbé korrupt garnitúrát? Ha lemondok az 500 forintos mosásról és számlát kérek mindenről, talán még megérem.
Minden kép a cikkben illusztráció, egyik sem az érintetteket ábrázolja!
