Az Alfa Romeót idehaza májusig az autóipari átlagnál kevésbé sújtotta a válság, a jellemzően 51 százalékos visszaesés helyett mindössze 19 százalékot esett a márka forgalma. A hírek szerint a MiTo és a 159-es egyaránt szépen fogy. Utóbbinak pedig újabb lökést adhat, hogy régen várt, remek turbós benzinessel bővült a motorpaletta.
| Harmadik generáció |
|
Az első 1750 köbcentis, akkor még soros hathengeres motort 1929-ben mutatták be. Ez 46-85 lóerős teljesítményre volt képes a 6C 1750-ben, ami így utólag, jó pár év távlatából is szép eredménynek mondható. Ugyanezt a motort repülőgépbe is építették, a Caproni 100-as könnyűrepülőt is ez a hathengeres blokk emelte a magasba. Kis híján negyven esztendővel később, 1967-ben jött a második generációs 1750-es motor, amely már csak négyhengeres – és valójában egy hajszálnyit nagyobbra, 1779 köbcentisre sikerült -, de 118 lóerős csúcsteljesítmény leadására volt képes. A Berlinába, Spiderbe, valamint a GT Veloce lemezei alá szerelték be. A harmadik generáció pedig idén érkezett, ez szintén soros négyhengeres, a turbónak hála már 200 lóerőt és 320 Nm-es nyomatékot tud kisajtolni magából, utóbbit már 1400-as percenkénti fordulattól. |
TBi
A friss szívvel érkező 159-esek fenekén díszlő rövidítés a Turbo Benzina Iniezione szavak kezdőbetűiből áll össze, és ezt talán még az is megérti, aki életében még messziről sem látott alapfokú olasz nyelvvizsgát.
Az új motor, röviden, számokban
1750 köbcenti, 200 lóerő 320 Nm-es forgatónyomaték – már 1400-as fordulaton! – 7,7 másodperces százas sprint, 8,1 literes fogyasztás és Euro 5-ös károsanyag-kibocsátás. Papíron ezt tudja a teljesen új, és száz százalékban az olaszok munkáját dicsérő turbós benzinmotor.
Fogyasztását papíron 8,1 literre ígéri a gyár, de nekünk nincsenek illúzióink, ennél normális üzemben biztosan többet eszik majd.
A tesztúton 12 liter feletti adatot mutatott a fedélzeti számítógép kijelzője, de még a teljesen szabályos, 130-as tempóval megejtett autópályás menet közben is kilenc liter körüli pillanatnyi fogyasztást saccolt a gép. De mivel nem hiszünk a gépeknek, csak a saját mérésünknek, így a hiteles adatra még várni kell, amíg megkapjuk a tesztautót. De borítékoljuk a tíz, tizenegy literes eredményt.
Lapozás után a cikk folytatódik, kiderül mennyit evett és mi hiányzik az új motorból
Hiányérzet
Bár a sajtóanyagban vérpezsdítőnek festik le a motor hangját, azonban a valóságban erről szó sincs. Éppen ez az, ami a kocsiból nagyon hiányzik: a hang. 200 lóerős, benzines turbómotor, ráadásul nem valami unalmas jószágban dolgozik, hanem egy kívül belül dögös Alfában. De sajnos csendben. Nem szuszog, nem sivít. Pedig volna rá igény.
Szolid reszelés
A motoron kívül a 159-es nem sokat változott az elmúlt években, mindössze az új felnikről, és a frissített sportcsomagról tudja meg a szakavatott Alfás, hogy egy újabb 159-est látott. Belseje továbbra is csodaszép, az anyagok, formák összhangja példás, és csak alig találni apróbb részleteket, amik láthatóan kilógnak ebből a boldog harmóniából.
Ennek ellenére 190 centivel egyáltalán nem jó Alfa 159-ben utazni. Utastere szűk – a kipróbált autóban a nyitható tető további létfontosságú belmagasságtól fosztja meg a bent ülőket – ülőlapjai még elöl is rövidek. Hátul pedig az autó méreteihez képest valószínűtlenül kevés a hely. Itt egyetlen olyan hely van ahol élvezet az utazás, ez pedig a sofőr ülése.
Aki ott ül, az örvendezhet a már sokszor dicsért futómű és kormányzás összhangjának, vagy éppen az új motor alacsony fordulaton érkező nyomatékának ugyanúgy, mint az érzékeny gázpedálnak.
Mindez mennyiért?
Azt, hogy mennyibe kerül majd az új motorral felszerelt autó, még az importőr sem tudta megmondani. Mindössze annyi biztos, hogy a nyugdíjazott 2,2-esnél olcsóbb lesz az új változat. Ha valaki már ezzel szeretne Alfát rendelni, még egy pár hétig bírja ki valahogy, utána lesz rá lehetősége. Megéri, mert az 1750-es eddig nagyon ígéretesnek tűnik.
