Teszt: Toyota Prius III

---

Az emberiség csapódik ide-oda, mint lepke a csillárban. Egyik nap: jaj, végünk van, itt a céókettő, megfúlunk. Másik nap: hülyeség az egész, a jéghegy amúgy is olvadna, meg egy vulkán böffenése többet számít mint az összes benzinfüst. A világ legnagyobb autógyártója, a Toyota nem hullámzik együtt az emberiséggel. Csak ballag a japán mamut, nyugodtan, tempósan, bele a jövőbe.

Úgy bonyolult, hogy nagyon egyszerű

Azt mondják, a legnagyszerűbb találmányok mindig egyszerűek. A Toyotánál tudják ezt, és a felfoghatatlanul bonyolult, kifinomult, megtervezett, összecsiszolt harmadik generációs Priust a felhasználó számára a világ legegyszerűbben vezethető autójaként fordították le.

A Toyota csúcstechnológiával telezsúfolt, hihetetlenül komplex kompakt hibridautójának harmadik generációját az első pillanattól kezdve a legnagyobb természetességgel használhatja bárki, sokat látott kövér autós újságírótól a jogsiját frissen megszerzett szőke csinosig. Beül, megy, megáll, kiszáll, hűt-fűt – ennél többet nem kell rajta gondolkodni.

Rém unalmas videó arról, milyen a Priust vezetni reggel a dugóban. Csak erős idegzetűeknek!

Odaballagok mellé, kulcs a zsebben, nem kell elővenni, már gyúlnak is ki bent a fények, kilincsérintésre kattan a zár. Beülök, megnyomok egy gombot, meglököm a kis pöcköt középen – jobb pedál gyorsít, bal pedál lassít, mi sem egyszerűbb.

A központi kijelző érintőképernyős, csak megbököm, amit el akarok érni. Még a hangvezérlés is egész jól működik, egy gombnyomás, egy GO HOME-utasítás és a navigáció már jelzi is, merre kell menni hazafelé. Még csak le sem kell nézni az útirányért, a HUD kivetíti a szélvédőre, a kormány fölé, merre kanyarodjak.

A kormányon lévő klímavezérlő- és rádióvezérlő gombok érintésére a számítógép azt is kivetíti a központi műszeregységre, éppen mit tapogatok. Látom a szemem sarkából, hogy nem nyúltam mellé – egy pillanatra sem kell levennem a szemem az útról.

Még a hangvezérlés is jobban működik, mint más típusokon: a színes kijelzőn megjelennek az utasítások, amiket felolvashatok a robotasszonynak. A másik nagy kijelzőn az energiaáramlás, a visszatöltés mennyisége, tehát az energiamegtakarítás követhető, de ha nem érdekel az ilyesmi, az egészet el is tüntethetem.

Nincs benne mit nem szeretni

A kárpitok finomak, a műanyagok kemények, de egy mozdulattal tisztára törölhetők. A csomagtartó osztott, a kis cuccok behajíthatók a sík padló alá, a fenti széles térben elhelyezhető vagy 4-5 nagy utazótáska. Az egység térfogatú család, két felnőtt, két gyerek a világ végéig elindulhat a Priusszal, rövid távon még egy nagymamát is becuppanthatnak a gyerekülések közé.

Gyári képek a galériában – katt a képre!
Még a két első ülés közti hídra sem lehet túlságosan haragudni. Feleslegesen osztja meg ugyan a teret, de alatta-benne sok holmi elfér, közel nem olyan zavaróan ostoba l’art pour l’art dizájnelem, mint az Aurisban. A Toyota profi: nem is ismerte be, hogy hülyeséget csinált, inkább addig faragta ezt a hülyeséget, amíg elkezdett értelme lenni. Életem párja kifejezetten méltatta, milyen okos dolog, hogy van hova tenni kistáskáját a két ülés között. És van még hely a napszemüvegnek, üdítőspalackoknak, telefonoknak, tárcáknak, gyerekjátékoknak is, bőven.

A benzinkútnál pedig konkrétan nem akartam hinni a szememnek. 14 mázsa, benzines, automata, sok 130 tempomat, előtte még több budapesti csúcs, és a mért átlag csak egy decivel több annál, amit a számítógép ígér. 5,3 liter benzin száz kilométerre. Ennyiből más ekkora kocsi nem tudta volna megoldani, akkor se, ha dízel. Pláne nem, ha automata.

Egy hét alatt 1100 kilométert raktunk a kocsiba, családilag. Véleményünk, egy-egy mondatban:

Csepke (2,5): Holnap is a fehér autóval megyünk?
Kata (5): A fehér autó? Maradjon az.
Anya (33): Hozott már haza Apa másféltől negyvenmilliósig mindenféle autókat, de én ezt szeretném.
Apa (33): –

Ezek után milyen szavam lehet már nekem? Hogy nem ugrik úgy a gázra, mint egy bazinyomatékos dízel? Hogy csúnya a motorhangja? Hogy csak egyzónás a klíma? Hogy alig-alig nyújtja a klasszikus vezetési élményt? Ez van, szerencsére már ki is öregedtem abból, hogy ezek legyenek a legfontosabbak a hétköznapi igáslóban. Jó lesz nekem is a Prius. Csak az árát kéne még összegazdálkodni.

Az első Prius kicsi volt, lassú, autópályán halott és ott már nem is volt takarékos. A második már nem is volt rossz, de méretéhez képest rohadt sokba került Európában. A harmadik? Hát ez meg egy jó kis családi gép, és még a dízeleknél is takarékosabb. Milyen lesz a negyedik? Repül?

Videó: Egy kis Prius történelem

Pedig nem is drága

A Prius harmadik generációjának induló ára 7,425 millió forint. A napelemes tetejű, önszellőztetős, távirányítós klímás, még egy decivel kevesebbet fogyasztó Premium kilenc és negyed millió – de kéne az a fenének, Priusból – nekem – elég lenne a fapados is bőven.

(A tempomatos, esőérzékelős, kulcsmentes kulcsos SOL 7,98 millió, tesztautónk, a navigációval, tolatókamerával, Bluetooth-kapcsolattal és semmire sem jó automata parkolási rendszerrel 8,645 milla.)

Corollának drága lenne, de a Prius helykínálata kicsit bőkezűbb a Corolláénál, a beltér mérete inkább az Avensisét pedzegeti.

Tehát – és most hagyjuk az őserdőket meg a bálnákat – egy majdnem-középkategóriás családi autót kapunk ennyiért, már a belépő modellben is automata klímával és váltóval, szépen szóló szép hifivel. Valami olyasmit, mint egy jól felszerelt ötajtós Mitsubishi Lancer.

A Lancer Sportback 143 lóerős 1,8-as benzinmotorral, fokozatmentes automatával, fullosan 7,09 millió forint. Tegyük még ehhez hozzá, hogy a Prius dízeleket megszégyenítően keveset fogyaszt. És közlekedhet majd szmogriadóban, és, sose feledjük az adu ászt: ingyen parkolhat Hódmezővásárhelyen! Ugye, hogy nem drága!

Kinek ajánljuk?

Szívem szerint azt mondanám, mindenkinek, aki kompakt vagy középkategóriás autót akar – nem sportosat, nem kombit, nem emelt hasmagasságú összkerekest, csak olyan mezeit, hétköznapi autózásra. De Magyarországon ilyet nem mondhatok, hét és fél millió nem csak a legújabb technológiáért sok sajnos, hanem úgy egyáltalán is. Suzuki SX4-ek, Corsák, Puntók, akár Astrák viszonylatában pedig nem értelmezhető a Prius. Maximum a feleennyire sem hibrid, feleennyire sem jó Insight, bár még az is drága.

De ha cégautót kéne választanom ebben az ársávban, bizony azt mondanám, hiába nagyobb pár centivel a Mondeo, hiába nézne irigykedve a szomszéd, ha Passattal gurulnék haza, inkább vinném a Priust. Ha kisebb is, legalább saját lehetőségeimen belül megadtam az esélyt a bálnáknak meg az őserdőknek. Meg a kislányaimnak, hogy lássanak még ilyet.

Adatok és értékelés egy kattintásnyira!

---

Mellette – Ellene
Kevés kompromisszum a hibridség miatt Alig fogyaszt Boldog őserdők és bálnák Nagyon menő, mindenki nézi	Nem érződik benne az Erő Kemény futómű Keveset ad a klasszikus vezetési élményből