Most őszintén: ki- és beszálláskor azért csak útban vannak az oldalra ajtók. Megszoktuk, jó, kerülgetjük őket évtizedek óta, de azért van jobb megoldás. A tolóajtó például, csakhogy az annyira drága, hogy a kompakt egyterűk között is még csak most jelent meg a Mazda5-tel, igazán csak a drágább nagy egyterűk vagy az áruszállítók között terjedt el.
A tolóajtó azért jó, mert ki és beszállva nem állják utunkat azok a karosszériaelemek, amelyek pont ezekben a helyzetekben merőben fölöslegesek.
Nyitáskor a kisautó majdnem teljes oldalfala hátracsúszik, az ajtónyílás szélessége 92 centiméter. Kisgyermekek akár az ülés előrehajtása nélkül is beslisszolhatnak hátra, felnőtteknek marad az ülés előrecsúsztatása.
Jó eséllyel az 1007 nyitott ajtaját nem fogják levinni figyelmetlen autósok, mivel az ajtók csak körülbelül 1 centivel lógnak túl a külső tükör keretén.
Ütközéskor az 1007-tel eleve nem lehet kibabrálni, az Euro NCAP teszten 5 csillagot kapott. Persze a tesztelést függöny- és térdlégzsákkal hajtották végre, ami itthon sajnos kiszorult az alapfelszereltségből a 100 000 forintba kerülő biztonsági csomagba.
Hátul ülve a nagyon jó fejtér lepett meg először, de a sínen 23 centis úton tolható ülésekkel a lábtér is kitágítható a csomagtartó rovására. Jobb lenne, ha a könyöklő alatti tárolórekesz fedele nem hanyatlana vissza és nem kellene a másik kezünkkel fogni rámolás közben.
Elöl jól beállítható az üléshelyzet, az első tetőoszlop sok egyterűvel ellentétben nem zavart a kilátásban. 44-es cipővel a pedálok kicsit közel vannak egymáshoz, de a célcsoport lábmérete 36 és 40 között szór.
Anno már egy sajtófotón nagyon megragadott az az élethelyzet, midőn egy úr lábát hanyagul az előrehajtott első ülés támláján nyugtatja. A képről sugárzik az életminőség, kipróbálva kicsit más a helyzet. Ez a póz csak rövid távon tűnt kényelmesnek, de tény, hogy az 1007-ben így is lazulhatunk.
Nem egy kétajtós kocsiban csak akkor érni el az ajtóbehúzót, ha deréktól fölfelé kihajolunk az autóból. Az 1007-ben nem kell kepeszkedni, az ajtó gombnyomásra zárható, de kézzel is kényelmesen mozgatható.
Záráskor az ajtó természetesen nem préseli össze az útjába kerülő kezeket, táskákat, hanem előzékenyen megáll. Az ajtók 5 km/óra felett nem nyithatók villanymotorral, lépésben haladva még igen.
Elsőként az 1.4 HDi-vel vezettük a frappáns kisautót. A motor inkább a 160 Nm-es nyomatékból él, mint a 68 lóerős teljesítményből, igen kulturáltan és csendesen mozgatja az autót. Persze a nagy súllyal nem tud mit kezdeni, de átlagos tempóhoz kényelmesen elég és keveset is fogyaszt.
Jóval harsányabban szól a 109 lóerős benzines, főleg nagy fordulaton. Itt az akusztikai hátrányokért cserébe érezhetően jobb a gyorsulás, könnyebb előzni, de a motorhoz kötelezően választandó 2-Tronic váltó miatt kétszer is meggondolnám, érdemes-e az 1,6 literesbe beleszeretni.
Elinduláskor az elektronikus vezérlés nem fest alá eléggé a kuplunggal, az 1007 a 109 lóerő ellenére nehézkesen, szenvedve indul meg a rákényszerített kis fordulattal.
Menet közben a számítógép ügyesen ráérez arra, hogy automata módban mikor váltson helyettünk, ebben jó a 2-Tronic, ami a Citroënnél SensoDrive néven fut hasonló hibákkal és erényekkel. A rükverc és az előremenet közötti váltás kellően gyors, a kézi kapcsolás a kormány mögötti fülekkel és a választókarral is megoldható.
Magassága és rövidsége miatt az 1007 elvileg dőrén bukdácsolna kanyarban, de sikerült a futóművet jól hozzáigazítani az adottságokhoz. A tolóajtós miniegyterű szépen kanyarodik, oldaldőlése egyáltalán nem erős és még a rugózási kényelem sem ment a stabilitás rovására.
Azt a ráfordítást, amit a tolóajtó megvalósítása jelent, a kisautó árcédulájáról és a tetemes önsúlyból is láthatjuk.
Európában mindenhol sokba kerül az 1007, ami nálunk a kiskocsik és az alsó középkategóriás autók nyomott árai miatt még feltűnőbb.
Itthon az árlista 3 150 000 forinttal kezdődik, de októberig bevezető áron 2 990 000 forintba kerül az Urban felszereltségű 1.4-es benzines. Ebben az időszakban egy Caméleo készlet is jár ajándékként a többi autóhoz az eleve benne lévő mellé.
A Caméleóval megváltoztathatjuk 18 különböző elem színét a belső térben a cipzáras üléshuzatoktól a levegőrostélyok keretén át, de kicserélhetjük a tépőzáras lebernyegeket is, amelyek úgy takarják a műszerfal gigantikus műanyagfelületét, mint a fadobozos tévét a horgolt terítő.
A résmodellből várhatóan a Trendy felszereltség lesz a volumenmodell, amelyben széria a légkondicionáló és a CD-s rádió is. Dízelmotorral az 1007 Trendy 3 880 000 forintba kerül, ennél 100 000 forinttal drágább a 109 lóerős, automatizált váltós 1007 1.6 2-Tronic.
Sporty felszereltséggel a 16 colos könnyűfém felnik és más kiegészítők nagyon feldobják az autót, itt széria a tolatóradar, az automata légkondicionáló, az esőérzékelős ablaktörlő és az alu tetősín is 4,3 millióért.
2006-ra 1000 darab 1007 eladása a cél hazánkban, idén még 400 autóval számol az importőr. A terv elérése ellen szól, hogy itthon erősen árérzékeny a piac és konzervatívak az ügyfelek, az 1007 pedig drága és nagyon új.
Javít a részidőn, hogy ebből az autóból nem kell évente 6000-et eladni itthon, mint a 206-ból és az a tény, hogy a Peugeot másik kis résmodellje, a 206 CC nagyon jól fogy Magyarországon.
Ami a legtöbbet dob az esélyeken, az a termék maga. Csinos, ötletes, meglepően tágas és stabil a futóműve. Nem csodálkoznánk, ha a jól szituált hölgyek között versengés törne ki, hogy ki lepi meg magát (vagy kit lepnek meg) elsőként egy 1007-tel.
