Minden, magára valamit is adó autómárka kitalált már valami szlogent, mozaikszót, rövidítést vagy ilyesmit azokra a kocsikra, amiket azoknak akar eladni, akik azt hiszik, egy E betű vagy egy Green, esetleg Blue szócska miatt máris kevesebb gyerek lesz asztmás a kipufogójukból előtörő különböző mérgektől. A Mercedes Blue Efficiency-nek, a BMW Efficient Dynamicsnek, a VW BlueMotion-nek, a Renault Eco2-nek, az Opel EcoFlexnek, a Ford Econeticnek, a Skoda GreenLine-nak, a Volvo pedig DRIVe-nek nevezi az ilyet.
Figyelem, túl sokáig nézni veszélyes!
Adatlap
Volvo V60 DRIVe
| Motor | 1560 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 115 LE |
| Nyomaték | 270 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,3 sec |
| Végsebesség | 190 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 4,5 l / 100 km |
Szép ez a kocsi, mondta mindenki, aki látta, pedig ha alaposabban megnézzük, szétesik a dizájn. Túl hosszú a tengelytáv (hosszabb, mint a 7-es, szögletes Volvóké volt), ami jót tesz az utastér helykínálatának, de szétzilálja az arányokat.
Túl húsos az orr, túl nagy az első túlnyúlás, a V60 profilból a szomorú Cyrano, aki először néz életében tükörbe. A hátsó lámpa éles alsó csücske, az oldalablakok vonalának szegletei még véletlenül se rímelnek egymásra.
Szem behuny, fej megráz, szem kinyit: a hófehér V60 megint az a modern stílusos, autó, akinek első pillantásra tűnik, aki miatt forognak a fejek szorgalmasan a forgalomban. De ha megint nézni kezdem, megint szétcsúsznak a vonalak.
Belső sáv-takarító pofa biztonsági fékekkel
A szemébe viszont nem merném belemondani, hogy nem tetszik. A V60 tekintete agresszíven, kötekedően szúr a világba; xenonlámpás pofája elől rémülten menekülnek félre az autósok-gyalogosok. De az se baj, ha nem.
Tesztautónkat ugyanis az importőr gondosan telezsúfoltatta a Volvo legújabb biztonsági felszereléseivel. Követőradar, sávelhagyásra figyelmeztető bimmbamm segítette a dolgomat autópályán, a tükör alján kis kamerák nézték mindig, van-e hely sávot váltani, a városban pedig a City Safety nevű, óvatlan gyalogosok életét megkímélő automatikus vészfékezés figyelt akkor is, amikor én nem.
A V60 DRIVe másfél tonnás kombi, picurka 1,6 literes dízelmotorral, 4,5 literesnek ígért, általunk 6,9 literesnek mért átlagfogyasztással
A City Safety többször is bejelzett, ha szerencsére nem is fékezett le olyan biciklisekre, gyalogosokra, akik mellett jó méterrel húztam el épp, viszont minden alkalommal majd’ kivertem a homlokommal a szélvédőt, amikor a szerkesztőségi mélygarázs elektromos ajtaján próbáltam átmenni: a Volvo alighanem az ajtó mögötti terelőkarókat vélte gyalogosnak, és megpróbálta megmenteni őket tőlem.
A 115 lóerős motornak nincs oka szégyenkezni a jókora Volvóban sem
e, mint elég az bele?
Nem mondom, hogy túl komoly várakozásokkal ültem be a kocsiba. Vezettem már számos, különböző motorral szerelt példányt az új S60/V60 Volvóból, azt pedig Szörényi kollégám S80 tesztje óta tudjuk, hogy a Peugeot-Citroën konszerntől származó 115 lóerős, mindössze 1560 köbcentis dízelmotor ennél nagyobb, nehezebb Volvóban is képes megelégedésre szolgálni.
És valóban. A 240 Nm (padlógáznál néha túltöltéssel 260) elég mindenre, ami kell. 110-nél 2000-et, 140-nél alig 2500 fölött forog a motor. A futómű, a fék pedig jóval meghaladja a motor képességeit, ami mindig sokat ad a biztonságérzetnek.
A forgalom ritmusához mindenesetre gond nélkül képes alkalmazkodni, sietni is lehet vele, és tartósan bírja a nagy sebességű sztrádázást is. Ennél több lóerő és nyomaték valójában nem kell, legfeljebb öröm, ha van. Viszont olyan hű-de-takarékosnak nem bizonyult a kicsike, még a DRIVe-okosságokkal; a váltás idejére figyelmeztető nyilakkal, a motort üresjáratban leállító automatikával, kemény (marketingesül: alacsony gördülési ellenállású) gumikkal, burkolt hasaaljával sem.
Jól összerakott, igényes beltér, némi skandináv ridegséggel
4,5 literes vegyes fogyasztást ígér a gyártó. Én csak annyit mondok: 1537 kiló a kasztni.
Városban ennyi is simán legurul a torkán százon, de vegyes üzemben 6,9 literre jött ki az átlag
Ha mindenki feltápászkodott a földről az ide-oda gurulva kacagás után, elárulom a valódi fogyasztást is. Két, kattanásig tankolás között, 1/3 sztráda, 1/3 országút, 1/3 város üzemben 6,9 liter gázolaj ment el százkilométerenként. Ez sem sok persze ekkora testhez, de azért még emlékszem, hogy a 3-as BMW a 177 lovas kétliteres dízellel 5,7-et evett. Klímával. Na, AZ egy takarékos prémium középkategóriás kocsi.
Ja, a V60 különben annyira azért nem is prémium, ez az árán is látszik. 7,7 millió a legolcsóbb változat, miközben egy 3-as BMW kombi ugyanennyi lóerővel több mint egy misivel följebb indul.
Kamerák figyelik a sáv szélét, és azt, hogy elénk lép-e egy gyalogos hirtelen
A kabinban üldögélve azért nem nagyon érezni, hogy a Volvo csak a prémium B-ligában fut. Nagyon tudatosan tervezett, átgondolt, letisztult, szép a beltér, a kormány fehér bőrbetétje pedig még, urambocsá, egy Rollsban is jól mutatna. Elsőre az anyagok minősége, az ergonómia teljesen rendben van, legfeljebb a furcsán elhelyezett, divatos szóval élve nem ortodox középső szellőzőrostélyok láttatják: ez nem a klasszikus elit tagja. Aztán használat közben még kiderül ez-az.
A középkonzol rettenetesen nyomja a szabályszerűen, a kormányhoz megfelelő távolságban ülő átlagos magasságú ember térdét. A navigáció elég ostobácska, gyakran érthetetlen kitérőkkel tervez, és túl sokáig ragaszkodik eredeti tervéhez, ha túlmentünk egy kereszteződésen, mert tudunk rövidebb utat. A kétzónás klíma nem működtethető szinkronizáltan: egy fok emelés két tekerintés, akkor is, ha egyedül ülünk a kocsiban.
Azért így, Summum felszereltségben inkább járnék vele, mint egy 10-11 millióért még jóval fapadosabb A4-es Audival (BMW, Merci, más kategória, ott a hátsókerék-hajtás sok mindent kompenzál). Hát ha még automata váltó is lenne benne! De sajnos nem lehet, nem rendelhető hozzá ilyen.
Fehérben kitűnik a sorból, sokan megnézik
A hatfokozatú váltó természetesen manuális működtetésű. Klasszikus automata nem jó egy fogyasztásra optimalizált autóba, mert a belső súrlódásai miatt nem tud takarékos lenni; kell a mechanikus motor-kerék kapcsolat a spórolós üzemhez. (Ettől mondjuk még lehetne egy duplakuplungos robotváltó is a kocsiban, van is ilyen a Volvónak, Geartronicnak hívják, de azt még valamiért nem párosították össze a kis dízellel, csak a kétliteressel – zárójel bezárva.)
Takarékossági tippek a piros lámpás ácsorgás idejére
Az csak az egyik baj, hogy ez a váltó nagyon nem prémium, akadozik, nyúlik. Sokkal zavaróbb, hogy a Volvo modern biztonsági és kényelmi szolgáltatásait automatához tervezték. Követőradar, dugóban teljesen megállni is képes csorgó-funkcióval, automatikus vészfékezés, start-stop rendszer? Mind csak automatával igazán működőképes, ha az embernek is bele kell rondítania a folyamatokba, megette a fene az egészet.
A V60 DRIVe egy takarékos, biztonságos autó, ár-érték arányát tekintve is remek vétel, ha valaki megelégszik 115 lóval legalább 7,7 millióért (mai árfolyamon, persze).
Aki tényleg jó V60-at akar, vegye inkább a Geartronicos, D3 jelzésű, 163 lovas kétliteres dízelt. Többet is eszik, drágább is, de megy úgy, ahogy kinéz, és sokkal harmonikusabb a közlekedés a teljesen gépesített kocsival. Takarékoskodni majd ráérünk a dízel hibrid V60-assal. Jövőre már meg lehet majd venni azt is, bár van egy olyan érzésem, hogy a kétezres és az egy-hatos dízel ára összesen se lesz majd rá elég.
Használt V60-as Volvók a Vezess autókeresőn
