Az eltévedt Toyota

Röviden: Toyota Corolla 1.4 D-4D – 2013
Mi ez?	Lépcsőshátú kompakt autó, a megbízhatóság szinonímája a köztudatban
Mit tud?	Sok helyet kínál, a dízel alig eszik és különlegesen idegenszerű dizájnja van
Mibe kerül?	5,3 millióért lehet dízel Corollánk
Kinek jó?	Céges flottaautónak ideális, amúgy meg mindenkinek jó, aki tágas, lépcsős, takarékos autót keres és nem szereti sem a német, sem a francia vonalat

Jött ez a fránya Golf, ami több mint kétszeres pontszámmal a második helyezett előtt lett Év Autója tavaly. Ezzel, és persze azzal, hogy a Golf és klónjai, az Octavia, Seat Leon, satöbbi mind-mind lehetetlenül jól sikerült autó, a VW elérte, hogy minden alsó-középkategóriás autó tesztje a Golfhoz képest állítja be az ellenfelet. És a legtöbb ilyen teszt azóta is tartalmazza valahol, hogy nem rossz, de hát a Golfhoz képest…

Nagyon érdekes, de…

Az új Corolla összehasonlíthatatlanul látványosabb bármelyik eddigi Corollánál. Az attraktivitás leginkább a kellően agresszívre sikerült LED-es menetjelző fényeknek köszönhető, de a megnyúlt, áramvonalasabbá vált forma teljességében is arányosabb, harmonikusabb elődjénél.

Azért hogy szép, azt nehéz rámondani. Európai szemmel van benne valami idegen, valami kifejezetten űrlény-szerű. Ahogy azok a krómpengék villódznak a gonosz szemek előtt; nem szívesen fordít hátat egy Corollának az ember.

Belül is érdekes, de…

Az enyhén hátborzongató furcsaság a kabinban is áthatóan jelen van. Semmi melegség, körülölelős biztonság, csak az időutazóként újra felbukkant japán kvarcóra, meg az a meredeken leszakadó műszerfal, kissé nyomasztóan közel a mellkasunkhoz… Azonnal Christine jutott róla eszembe (3:40-től az inkább vicces mint rémisztő gép-embert-öl jelenet):

A furcsa logikájú, enyhén térbeli hatást keltő, de nem eléggé elhatárolt virtuális gombokkal megrajzolt fejegység egyrészt kivívta rosszallásomat azzal, hogy a rádió „gombjai” közül úgy ötből négyszer nem azt sikerült megnyomnom, amit szerettem volna. Viszont a kütyümániások elismerését is kivívhatja azzal, hogy tudja a Mirror Link funkciót, ami egy USB-kábeles adatátviteli szabvány. Az autó érintőképernyője az erre a funkcióra képes új telefonok tartalmát képes megjeleníteni, visszatükrözni, úgy használhatjuk az alkalmazásokat a kocsi képernyőjén, mintha a telefont nyomkodnánk. Kivéve a videózást, ami biztonsági okból le van tiltva, tehát a dugóban PacMant játszani szabad, filmet nézni tilos.

Nagyon tágas, de…

A 2700 mm-es tengelytáv már kisebb középkategóriásnak is elmegy, ennek megfelelően a Corolla beltere tágas. Elöl jól elférni, széltében is bőséges a hely, rakodórekeszből, pohártartóból sokat és nagyot találunk mindenfelé. A hátsó lábtér pedig különösen figyelemreméltó, 181 centivel is simán keresztbe rakom hátul a lábam magam mögött.

A csomagtartó viszont cseppet sem kiemelkedő: mankókerékkel a fenékben 452 liter, mindössze 2 literrel tágasabb elődjéénél. Ráadásul mélyen belógó zsanérokkal. A kategóriában még az ötajtósok között is akad tágasabb; a Honda Civic 477 litert tud. Négyajtósok? Astra szedán:460 liter. Hyundai Elantra: 485 liter. És akkor még nem is jöttem elő a Skoda Octaviával, Seat Toledóval meg az ő 500+ literjeikkel.

Talán ebbe a fejezetbe tartozik a Corolla legidegesítőbb hibája, amit az együtt töltött nyolc nap és 600 kilométer alatt tapasztaltam: nehéz becsapni a nyílászáróit. Szinte minden kiszállás és ajtóbecsapás után vissza kellett mennem még egyszer becsukni az elsőre rosszul záródó ajtót, a csomagtérfedél pedig csak akkor zárható le normális erővel (fogantyú persze nincs, a lemezt kell tapizni hozzá), ha pont középen csapjuk le. A fedél szélén nyomva csak egy zörgő dübbenés és visszanyílás követi a lecsapást. Sovány vigasz, hogy a csomagtér kulcsgombbal, hátul kilinccsel és bentről bowdenes karral is felpattintható.

Nagyon jó vezetni, de…

A Corolla remek futóműve, precíz váltója, pontos kormányzása, sőt, még viszonylag gyenge, jókora turbólyukkal működő, valahogy mégis nagyon jó karakterisztikájú motorja azt a fajta klasszikus, mára kiveszőfélben lévő vezetési élményt támogatja, amit el nem tud képzelni, aki próbálta a tompa, élettelenül dülöngélő elődmodellt. Bár az új Corolla egészében van valami amerikás igénytelenség, a vezethetőséget érezhetően nagyon is Európára kalibrálták.

A menetstabilizáló teljesen kikapcsolható, a gomb rövid nyomására csak a kipörgésgátló válik inaktívvá, hosszan nyomva tartva az ESP is lekapcsol. Azon kevés modern autók egyike a Corolla, amelyekben van is értelme ennek a mankóelhajításnak, a sportautósan precíz, közvetlen kormányzás és az azonnali, szinte dőlésmentes futómű-reakció kívánja a határon autózást, és még jobban kíván egy sokkal-sokkal erősebb motort. A kézifék maradt kézi, semmi motor benne, és még a kar is jó közel van a kormányhoz-váltóhoz. Ha ebből a Corollából lesz TS modell, meg egy jó kis motor, még láthatnak csudát a GTI meg RS-tulajok.

Az élmény mellé vegyes, űzött használatban 5,1 literes fogyasztást kaptam százon. Parádés. Aki viszont a jó fogyasztáshoz hagyományos vezetési élmény helyett a sávtartó automatikás, követőradaros, parkolóautomatás XXI. századi atyáskodást várja autójától, be se menjen a Toyota-szalonba. Nemhogy ezek a fejlett elektronikai szolgáltatások hiányoznak az extralistáról, de a dízelmotorhoz még egy fránya tempomat sem rendelhető. Ami egy kis pofon a kontinentális öntudatnak: mivel dízelt Amerikában úgyse vesz senki ekkora kocsiban, oda nem fejlesztünk rá tempomatot. Az a pár lusta európai majom, aki ilyet szeretne, hát az meg kit érdekel! (Helyesbítés: a Toyota jelezte, hogy rendelhető tempomat a dízelhez is. A szerk.)

A Golfhoz képest…

A Golfhoz, vagyis inkább közszeretet élvező lépcsőshátú változatához, a Skoda Octaviához képest (Jettából még nem jött ki VII-es Golf alapú generáció) az új Corolla egyrészt kellőképp másmilyen, másrészt viszont indokolatlanul drága. Ez a 90 lóerős dízel tesztautó egy érintőképernyős, tolatókamerás és Mirror Link funkciós fejegységen kívül  semmi fontosabb extrát nem tartalmazott. Még navigáció sem volt benne, sem ülésfűtés, sem üvegtető, semmi szokásos újságíró-vakító cucc.

Egy ilyen Corolla listaáron 5000 híján hatmillió forint (Active Design felszereltség), de 5,3 millióért már lehet dízel Corollánk. 5,3 millió: ennél a VW Csoport valóban drágábban adja a szintén 90 lovas dízel Octaviát, és lehet gondolkodni kábé 15 másodpercig, hogy megéri-e a csupán két elektromos ablakkal és manuális klímával szerelt Octaviáért 5,6 milliót fizetni, vagy inkább kell 300 ezerrel olcsóbban az alapáras Toyota, hasonlóan fapadosan, 138 literrel kisebb csomagtérrel. És 300 ezer, az alig több mint öt százalék, ami az európai márkáknál elég könnyen belefér egy alkuba.

Alapáras Corolla és 90 lovas, klímás dízel konkurensei
Toyota Corolla 1.4 D-4D Live	5 305 000 Ft
Skoda Octavia 1.6 CR TDI Active	5 584 100 Ft)
Opel Astra Sedan 1.3 CDZI Selection (95 LE)	5 780 000 Ft
Renault Fluence 1.5 dCi Expression	4 490 000 Ft
Ford Focus 1.6 TDCi Trend (95 LE)	5 520 000 Ft

És az az igazság, hogy az Octavia az európai ízlés szerint minden ízében jobb autó, mint a Corolla. Jobban értjük a formanyelvét, magasabbra értékeljük a presztízsét, itt a keleti végeken az sem mindegy, hogy centire, literre TÖBB autót kapunk a pénzünkért, és hát a tédéi is valahogy jobban megdobogtatja a szívet errefelé, mint a dénégydé.

Másokhoz képest…

Életérzésben, komfortban, ergonómiában a Corolla nincs annyira extrém módon jó kocsi, mint a jelenlegi Golf, ezért nem szentségtörés mellétenni – mondjuk – a Renault sikeres stratégiája szerint készült modelljeit. Például a Fluence modellt, ami, bár éppen nem Amerikának, hanem nagyon is bizonyos félfejlődő piacoknak (Kelet-Európa, Oroszország, Dél-Amerika) készült, valahogy inkább kívánkozik a Corolla mellé összehasonlításra, mint az Octavia.

A kidolgozottsági, vezethetőségi hátrányokat alacsonyabb árral és ugyanolyan jó dízellel kompenzálja a Renault. Egy automata klímás Fluence a 90 lovas dízellel legalább egymillióval jár a Corolla ára alatt, és alapáron jár hozzá a tempomat. No és lehet, hogy a Corolla sokak számára a Megbízhatóság rokon értelmű szava, de aki nem megy sokat egy évben, bizonyára méltányolni fogja a Renault 5 év vagy 100.000 kilométeres garanciáját a Toyota hároméves vagy százezres jótállásával szemben.

Kinek ajánljuk?

Az új Corollát leginkább azoknak ajánlhatjuk jó szívvel, akiknek eddig is Corollájuk volt, és nem csalódtak a márkában. Ez a Corolla nagyobb, jobb vezetni és kevesebbet is fogyaszt: az előd 0,29-es alaktényezőjével szemben 0,27 a cW-értéke és ez önmagában is elég nagy fejlődés.

Nehezen hihető viszont, hogy más márkák azonos méretű autói után egy németautóst, franciaautóst, koreaiautóst képes meggyőzni a 2013-as Corolla műszaki és kényelmi színvonala. A többi japán márka hasonló modelljeihez képest sem meggyőzőbb a Corolla, bár bizonyos igényekre csak a Toyota ad lépcsőshátú választ (a Lancer dízele sokkal drágább, Civic szedánból nincs is dízel, a Mazda 3-ból még várjuk az új faros modellt). Nem ide való ez a kocsi, ezt egy olcsó távol-keleti szedánnak tervezték Amerikába, nálunk csak mintegy véletlenül kapható.

Mindazonáltal egy hét után, amikor visszaadtam a kocsit, és a Toyota PR-munkatársa megkérdezte, hogy tetszett, nem tudtam mást mondani: tetszett. Alig evett, jó volt vezetni, csendes volt és meleg, elfértünk benne kényelmesen és nem mutatott rosszul a házunk előtt a felhajtón. Akinek csak ennyi elvárása van egy új autóval szemben, boldog lehet egy új Corollában.

Mellette – Ellene
Jó vezetni Tágas utastér Keveset eszik Tartósságot ígér	Árához képest igénytelen hatást kelt Nehezen csukódó ajtók Nagy méretéhez képest csak átlagos raktér Szűkös extralista