| Röviden – SEAT Alhambra 2.0 150LE TDI DSG S/S – 2015 | |
|---|---|
| Mi ez? | A Seat hatalmas egyterűjének legfrissebb változata, abból is egy gazdagon felszerelt 150 lovas dízel |
| Mit tud? | Kulturált környezetben, elegánsan, csendesen szállítgatni a családot, VW helyett Seat-emblémával az orrán |
| Mibe kerül? | Alhambrát ezzel a motorral listaáron 10 milliótól kapni, a Style Advanced listaára 10,9 millió Ft, a tesztautóé 14 125 320 forint |
| Kinek jó? | Nagy helyigényű, sokat utazó családoknak, ha van rá pénzük |
Tavaly kapott egy enyhe faceliftet a Seat Alhambra, az év végén megérkezett hozzánk a magyar rendszámos tesztautó is. Két gyerekkel, feleséggel két hét alatt kétszer nyomtam le vele a Vértesboglár-Debrecen-távot. Ez az elnyújtott maraton arra volt elég, hogy nagyon megszeressem az Alhambra legfőbb alaptulajdonságait, tágasságát, kényelmét, csendességét – és felfedezzem kisebb-nagyobb hibáit.
Augusztusban frissítette a VW Csoport a Seat Alhambra egyterűt. Ennek egy irdatlanul felextrázott példányával nyomtam le a karácsonyt-szilvesztert. 1500 km-es teszt
Külső
A Seat Alhambra egy Volkswagen Sharan, másik emblémával. A spanyol leányvállalat az Alhambra esetében még annyi mozgásteret sem kapott (vagy nem kért), mint a Leonnál, ami műszakilag ugyan egy Golf, de azért mégis sikerült egy picike latinos szellemet belevinni a formába. A Seat Alhambra esetében semmi ilyesmiről nem beszélhetünk: kiköpött Sharan, még a frissítéssel kapott új első-hátsó lámpákkal együtt is.
Persze egy ilyen hasábforma, maximális térkihasználásra kihegyezett kisbuszt nincs is értelme nagyon átdizájnolni. Meg eleve, dizájnolni se nagyon. A Sharan (és az Alhambra) arányos, korszerű megjelenésű, csinos családi autó, de nincs rajta egyetlen szembeötlő, meghatározó stílusjegy sem – minek. A Volkswagennél úgy gondolták, ezt a kategóriát nem az adja el, ha feltűnő, hanem pont az, ha decens, mellé pedig tágas és praktikus. Márpedig a Sharan (és az Alhambra) nagyon tágas és nagyon praktikus.
Belső
Kényelmesek, szélesek az ülések, a Style Premium felszereltségben a vezetőé motorosan állítható és memóriamodult is kapott. A bal egyben a munkakörnyezet tipikus Volkswagen, vagyis széles tartományban állítható az ülés is, a kormány is, Quasimodótól Schwarzeneggerig bárki megtalálja benne a maga tökéletes pozícióját. Na jó, egy kihúzható combtámasz azért még jó lenne.
Klasszikusan németes a kezelőmodulok csoportosítása és elhelyezése is. A világításkapcsolás, az ablakemelő-zár-tükör egység, a klímakonzol holléte, használata nem igényel tanulást, aki ült már BMW-ben, Audiban, VW-ben, megtalál mindent azonnal.
A kocsi nagyon széles, hét centivel szélesebb a Passatnál, az oldalfalak meredeksége tovább növeli a térérzetet. Vezető és utasa megnyugtató távolságban ül egymástól, az ablak is messze a fejektől. A szélvédő valahol messze a távolban, a tető még a nyitható tetőablak tokozásával együtt is magasan, arasznyira a fej felett, és a gyerekek is csak nehezen tudják rugdalni a gerincet, annyira hátul vannak a messzeségben. Egy Transporter se hat sokkal tágasabbnak.
Minden fantáziától mentes, de praktikus és ergonomikus VW-műszerfal
A középső ülésekben fejedelmi a fej- és lábtér, de a leghátsó ülések sem csak gyerekeknek jók
Irdatlan tágas az autó, még hét személy mögött is marad 300 liter raktér, teherautóként 2,3 köbméteres furgon lesz belőle
A nagy térben tárolórekeszt is sikerült szép számban kialakítani, a legpraktikusabb a szélvédő alatti, fedeles üreg. Egy családi autót mindig kihívás rendben tartani belül, ha sok a gyerek, de az Alhambrában remekül el lehet tenni szem elől a zsebkendőt, napszemüvegeket, úti játékokat, elektronikus cuccokat.
A hátsó traktusban is óriási a tér, a széles ajtókon keresztül könnyű beszállni vagy berakni-kivenni a gyereküléseket. A középső sor ülései könnyen billenthetők előre, hátra beszállni sem igényel gumiember-képességeket. A harmadik sor két ülése elegánsan simul a padlóba, ha öt- vagy kétszemélyes üzemmódban használjuk a kocsikat (utóbbi esetben 2,3 köbméteres teherautót kapunk). A háttámlákat a kocsi mögött állva egy mozdulat felállítani, az ülőlapokat egy másik mozdulat a helyükre fordítani, a kalaptartó rolónak pedig van helye a leghátsó sor mögött, nem kell szerencsétlenkedni vele, a padló alá dugdosni, csak át kell rakni hátra és kész.
Nagyon jó eredményt ért el az Alhambrával azonos Sharan az Euro NCAP töréstesztjén. Korábbi cikkünk elolvasásához kattintsatok a képre!
Bár az Alhambra utastere igazi vágyálom egy családi utazáshoz, nem mehetek el szó nélkül egy fura, hosszú távon nagyon gyűlöletes kis hiba mellett. A gyári szőnyeget nem lehet normálisan kiporszívózni! Általában az olcsó kocsik jellemzője az a hosszú szőrű, de gubancos és ritka szálú fajta textil, amelyből az alapszőnyeg készül. Ebbe remekül bele bír kapaszkodni minden morzsa, fűszáltöredék, apró kavics, a homok pedig úgy el tud bújni az alján, hogy soha többé ki nem lehet szedni belőle.
Az Alhambra nem éppen budgetmodell, de a szőnyege ugyanaz az olcsó vacak, amelyet Daciákban, Skodákban szoktam utálni. Különösen azért nagy bosszúság ez, mert a sokkal kellemesebb tapintású és jobban tisztítható gyári textil betétszőnyegek ugyan jól takaríthatók, de nem fedik le jól az alapszőnyeget, a középső-hátsó sorban jövő-menő gyerekek édes kis lábacskáiról tuti kerül egy halom sár erre is – és megszáradva por formájában ennek jó része örökre a kocsiban is marad.
Kellemes a szemnek minden porcikája, de nincs rajta egyetlen részlet sem, ami megragadná a tekintetet
Technika
Golftól Transporteren át Audi A6-osig számtalan VW-termékben dolgozik közmegelégedésre (már ha épp nem derülnek ki piszkos dolgok róla) a kétliteres, négyhengeres TDI és a duplakuplungos robotváltó. Az Alhambrában sem volt vele semmi baj. A motor ebben a kocsiban 150 lóerős (rendelhető 184 lóval is), a váltó hatfokozatú, mindkettő hibátlanul tette a dolgát. A Stop-Start rendszer is ügyesen működött, a váltó szinte mindig jól érezte meg, mennyire szeretnék gyorsítani, a 18 mázsa feletti tömeget ha nem is fürgén, de erőlködés nélkül húzta maga után a 340 Nm.
A fogyasztás főként 135-140 km/h-ra fixált tempomatos autópályás utazás, némi város és némi országút mellett viszont egy kicsit magasabb lett annál, mint amire számítottam. 7,6 litert számoltam ki a kútnál kb. 1500 kilométer után. Ez van, az Euro-6-os motoroknál már tapasztalatunk szerint sok energia megy el a kipufogógáz tisztítására (pláne, ha nem csalós szoftver vezérli a motort), ami megállítani látszik a dízelek hatékonyságának eddigi javulását. Ehhez jön még a sok biztonsági és kényelmi segédberendezés.
Míg a jeles német fogyasztási statisztikai oldal szerint az első generációs egykori Alhambra az 1,9 literes, adagolós TDI-vel átlagosan 6,55 litert evett százon a tulajdonosok bejelentései alapján, a 2010-től készülő mai generációban a kétliteres motorral már 7,14 liter az átlag. Persze a közös nyomócsöves TDI csendesebb és tisztább, valamint jóval erősebb, mint az egykori mechanikus adagolós és PD-s dízelek voltak, de azért jó, ha tisztában van vele, akinek volt régi Alhambrája vagy Sharanja, hogy az új szomjasabb lesz.
Akár a többi új közepes és nagyobb Volkswagen-termékben, az Alhambrában is fejlett kompatibilitással bíró, érintőképernyős menüvezérlős HMI dolgozik, van aktívan kormányzó sávelhagyásgátló rendszer, holttérfigyelés, ütközéselkerülő rendszer, ha az árlista magasabb régióiból választunk. A tesztautóban a reflektort is magától kapcsolgatta éjjel az elektronika, és természetesen az ablaktörlő bajuszkapcsolójához is csak egyszer kellett hozzányúlnom, amikor áttoltam AUTO állásba.
A kútnál 7,6 literre jött ki az átlagfogyasztás. Sok stabil 135-140 km/h és némi város, országút mellett egy fél literrel kevesebbre számítottam
A kétliteres TDI 150 lóerővel 18 mázsa mellett inkább a tartósság ígéretét nyújtja, mint dinamikus mozgást
Vezetési élmény
Hát – az nincs. Az angol People Carrier, Emberhordozó kifejezés remekül illik azokra az egyterűekre, kisbuszokra, amelyek kényelmesek és praktikusak, de a klasszikus értelemben vett vezetési élményt tökéletesen mellőzik. Az Alhambra is ilyen. Padlógázra lehet értékelni a nyomatékot, gyorsításkor-lassításkor a duplakuplungos váltó villámgyors kapcsolásait, a kellően direkt kormányzást is, és még gyors irányváltáskor is személyautós léptékű marad az úgynevezett bodyroll, a hossztengely mentén való billenési hajlam. De ez csak a jól megcsinált gép precíz működése felett érzett öröm, amelynek semmi köze a vezetési élményhez (amit ebben a kategóriában talán csak a Ford tud úgy-ahogy megadni, a Galaxyval és az S-Maxszal).
Akkor vált ez teljesen nyilvánvalóvá, amikor leesett az a nagyon várt első hó. Az Alhambra elektromos kézifékével lehetetlen játszani, pláne, hogy az első kerékre hat (ahogy egyébként a Golfé is). A menetstabilizálót nem lehet kikapcsolni, csak a kipörgésgátlót, így a legkisebb pajkos csúszást is azonnal, szigorú kerregéssel állítja meg a humortalan német technika.
Ott ültem a 14 milliós, 150 lóerős autóban, előttem a havas út, és visszavágytam a saját huszonéves, rozsdás szívódízel teherautómba. Na, abban van vezetési élmény a hóban, még ha lóerő és newtonméter nincs is. De hát ez ilyen, az Alhambra műfaja az apukák nagy bánatára nem a vezetési, hanem az
utazási élmény
-ről szól. A nagy üvegtető alatt, a kihajtható asztalkák és az önállóan állítgatható hátsó ülések szuverenitásának élvezetével ez a kocsi egyértelműen a gyerekek nagy kedvence. Felnőttként a hatalmas tereket, hosszú úton az ide-oda hentergés, lábnyújtások örömét lehet nagyon értékelni a kabinban. A zajszint autópályán sem magas, a futómű nyugodt, nem billegős, de nem is túl kemény, a fűtés jó, indítás után hamar érkezik a meleg, a színezett üvegekkel viszont nyáron sem lesz gond a komfortérzettel.
Okosan, gyorsan, igényesen hajtogathatók fel-le a hátsó pótülések
A kalaptartó roló áthelyezhető hátra hétüléses üzemmódban
Amivel viszont gond van: az audiorendszer. A nyolc hangszóróból sehogyan sem áll össze a zene, de a beszédhang sem az igazi. Akármit tologattam akárhová az érintőképernyőn az audio menüben, az Alhambra utasterében vagy érces, vagy fahangú maradt a muzsika, a szöveg, folyamatosan bántóan hangos vagy érthetetlenül motyogós volt a műsor. A nagy teret egyszerűen nem bírja normálisan kitölteni a gyári rendszer – nem minden Volkswagennél van ez így, de az Alhambrában így sikerült.
A legnagyobb királyság ebben az autóban az elektromos mozgatású, a kulcsról távirányítással is nyitható, sőt, zárható tolóajtó és csomagtérajtó. A csomag ára 330 ezer forint, és úgy két napig úgy gondoltam, ez az extra kötelező tétel, a kocsi ezzel teljes, ettől a nem mindennapi szolgáltatástól lesz igazán különleges. Aztán szép lassan kezdtem kicsit árnyaltabban látni a dolgokat.
Lassan nyílik, lassan záródik így az ajtó. Gyakran vissza is fordul, mert apa, anya, gyerekek egyszerre nyomnak rá a maguk gombjára, kapcsolójára – van belőle a műszerfalon is, a B oszlopon is, és a kilincsek mozdítására is működésbe lépnek a villanymotorok. Nem mondom, még a tesztautó visszaadásának napján is poén volt a slusszkulccsal nyitni-zárni az ajtókat néha, ugyanakkor a valódi használatban legalább olyan kényelmetlennek is bizonyult a motoros segítség, mint viccesnek. Szóval mindenki gondolja meg kétszer, mielőtt megrendeli.
Az érintőképernyős HMI menüje logikus, de azért pár dedikált rádiógombnak tudtam volna örülni
A kulcsról nyitható és zárható távirányítással a két tolóajtó és a csomagtérajtó is
Ár, konkurencia
Jó kocsi ez, bár kevésbé látványos, van olyan praktikus és talán tágas is, mint a kedvencem a kínálatból: az új Galaxy. Ahhoz azonban, hogy valóban kétliteres, 150 lovas, automata dízel Alhambrát válasszon az ember a hétszemélyes egyterűek kínálatából, nagyon bele kell szeretni ebbe a kocsiba. A valódi hétszemélyes családi autók mezőnyében az Opel Zafira Tourer ugyanis valami elképesztően olcsó, de a talán még az Alhambránál is tágasabb Galaxy is látványosan kevesebbe kerül listaáron, hasonló kivitelben a Seatnál. Sőt, még a Comfortline felszereltségű Volkswagen-változat is olcsóbb egy picit a Style Premium Alhambránál:
| Kétliteres, dízel, 150 lovas, hétüléses, jól felszerelt, automata konkurensek | Listaár, forint |
|
| Seat Alhambra 2.0 TDI Style Premium 150 LE DSG | 11 331 320 | |
| Opel Zafira Tourer Cosmo 2.0 CDTI 165 LE aut. |
8 860 000 | |
| Ford Galaxy 2.0 TDCI Titanium Powershift 150 LE |
10 445 000 | |
| VW Sharan 2.0 TDI DSG 150 LE Comfortline |
11 130 660 |
A mi tesztautónk pedig a maga tetőablakával, motoros ajtajaival, automatikusan a sávban maradó önkormányzó elektronikájával, miegyebekkel egy 14 milliós listaárú kocsi.
Csak az embléma különbözteti meg a Sharantól
A verdiktem egy hosszú próba után: ennyit azért nem ér. Tényleg tágas és korszerű, de ennyi pénzért már egy kis prémiumhangulatot, esetleg latin lelket is el lehetne várni tőle, márpedig azt nem ad. Fikarcnyit sem. Jól megcsinált, tisztességesen összerakott, igazi német jármű, korszerű extrákkal, szó se róla, de sem abszolút értékben, sem a konkurenciához képest nem indokolt a jelenlegi árazás. Alhambra-vásárlást tervezgetők: szerintem egy kicsit érdemesebb várni, lesz ez még olcsóbb is – és akkor már lehet jó vétel belőle.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
