Ez egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy a Volkswagen mostanra részletesen ismertette az XL1 minden aspektusát, egyetlen konkrétumot kivéve: az árat. Ez eleve gyanús egy sorozatgyártás előtt álló járműnél, egy olyan különleges technológiákkal előállított, speciális megoldásokat felvonultató autó esetében pedig, mint az XL1, szinte minden esetben azt jelenti, hogy a gyártási költségek messze meghaladnak minden olyan szintet, amely a piaci jövedelmezőségnek akár a halvány esélyét fenntartaná – magyarul akkor is masszívan veszteséges volna a projekt, ha aranyárban mérnék a kocsit. 

Egy ilyen előremutató autó esetében más oka is van a lízingkonstrukció választásának: a forradalmi technológiák egyrészt előre nem kiszámítható meghibásodási lehetőségeket tartogatnak, váratlan karbantartási igényeket támaszthatnak, amelyek kockázatát aligha vállalnák fel örömmel a vásárlók. Másrészt így szavatolható, hogy a titkos megoldásokkal telezsúfolt jármű végül visszakerül a Volkswagenhez, ahol tüzetesen átvizsgálhatják és kielemezhetik az autó állapotát.