Teszt: Opel Vivaro kombi BiTurbo

Röviden – Opel Vivaro kombi
Mi ez?	Az egyik legkedvezőbb kisbusz, ha nyolc személyt egyszerre akarunk szállítani,
Mit tud?	Sok hellyel, kulturált működéssel, jó fogyasztással szolgálni
Mibe kerül?	8,34 millió forint a 140 lóerős csúcs-biturbó
Kinek jó?	Kis- és középvállalkozásoknak, esetleg nagycsaládosoknak. Itt nem kell félni, ha valami piszkos lesz, egyszerű és egyben nagyszerű gépjármű.

A 2015-ös Frankfurti Autószalonra ezúttal is autóval mentünk, és ennél kényelmesebben nem is utazhattunk volna, hiszen úgy alakult, hogy a nyolcszemélyes Opel Vivaróban mindössze öten ültünk.

A bő kétezer kilométeres (oda-vissza) út során természetesen váltogattuk egymást a volán mögött, nekem azonban a harmadik üléssor volt az autó legszimpatikusabb része. Itt rendeztünk be Andris kollégával egy instant szerkesztőséget, ahonnan az útközben történt kalandokat toltuk fel a világhálóra. Visszafelé pedig ez lett a „hálószoba”, amiben helyet kapott egy instant minibár is, szigorúan azoknak, akik már nem ültek aznap sofőrülésbe.

De lássuk mit mondanak a többiek a 140 lóerős, két turbófeltöltőn keresztül lélegző kisbuszról.

Frankfurt felé mindig sűrű az idő, a hajnali indulás, és a megfeszített galopp, a személyszállításra maradéktalanul megfelelő eszközt kíván. Egy ilyen feladatra tökéletes célszerszám az Opel Vivaro, még először beszállva, kialvatlan aggyal is egyértelmű, célszerű minden porcikája. Az autószalonra tartó túráinkon általában átkapcsolunk osztálykiránduló kamasz üzemmódba, a stáb minden tagja szatyornyi, életfunkciókat fenntartó kajával, kamerákkal, laptopokkal, és ezekhez tartozó vezetékek hadával lakja be az utasteret. A Vivaro pedig zokszó nélkül nyel el mindent, mind a három üléssorban akad elég rekesz, elég fejben tartani, mit hova pakoltunk.

A tempós haladáshoz a 140 lóerős biturbó motor elegendő erővel mozgatja a gyárilag üresen is 1900 kilogrammos karosszériát, a 150-es utazótempót hosszú távon is tűrhető zajszint, és menetkomfort mellett hozza. 

Öt ember azért rengeteg csomaggal is csak lézeng a hatalmas utastérben, nem szabad elfelejteni, hogy az Opel Vivaro vérbeli kisbusz, amit vagy speciálisan személyszállításra, vagy népes családok szolgálatában érdemes bevetni.

Szörényi Andris

Egy autó vagy legyen akkora élmény, mint egy V8-as Camaro esetleg a Toyota GT86, ha meg hiányzik belőlük a tűz, akkor legyenek minél praktikusabbak. Nem vagyok sóher, de különös vonzalmat érzek a jó ár/értékű autók iránt, legyen az negyedmilliós kombi a családnak, olcsó, de takaros használt C Corsa, az újak közül Dacia Dokker vagy nyolcszemélyes kisbusz.

Utóbbiak közül a VW Multivant és a Transporter póriasabb személyszállító változatait áruk miatt nem zártam a szívembe, annál inkább a Citroën Jumpy= FIAT Scudo=Peugeot Expert triót, na meg az Opel Vivarót és a vele azonos Renault Trafic Passengert.

Nem kár a Jumbo-tetőért

Aki sokat járt az első szériával, annak a friss Vivaro legnagyobb dobása, hogy a tetőantennát nem húzza végig a garázstetőn. A Jumbo-tetőt, a felfelé kidudorodó vezetőfülkét sajnálom, de a kisebb homlokfelülettel alacsonyabb a fogyasztás és így is jól elférni bent.

Utasszemmel a Vivaro nem sokat fejlődött. Hátsó ülésrendszere a dögnehéz paddal maradt a régi, de így sem hiányzott belőle semmi. A magas ülésekben kényelmesen ejtőzhetünk, nem kell megtörni a lábunkat, ami áldásos több ezer kilométert utazva. A második és a harmadik sorban hárman-hárman is vidáman szisszenthetik a malátaszörpöt, ha nem eléggé szolidárisak a sofőrrel.

Amire vágynék, az az egykezes támladöntés középen a tolóajtó mellett. Nagyban megkönnyítené a ki-beszállást, ha nem kéne hozzá mindkét kéz. A keskeny kartámaszok sem lettek jobbak a modellváltással, sajnos ennyi hely marad, ha kényelmesen széles üléseket akarunk.

Fejenként egy litert sem fogyaszt

Vezeklés Vivarót vezetni? Véletlenül sem. A modellváltás óta alacsonyabbra állítható az üléshelyzete és a zajszint nagyon alacsony. Én egészen odavoltam a haszonjármű kivitelért, mert hiszitek vagy sem, a fehér dobozosban a négyhengeres dízel diszkrétebben működik, mint a BMW kétliteres dízelje a 420d Gran Coupéban.

Kényelmes a vezetőülés, sok a rakodóhely, a nagy türkök a tolatókamerával megtámogatva könnyűvé tették a tolatást és a forgolódást. A Vivaro személyautókhoz szokott emberektől sem igényel lemondást, akár sofőrként fuvaroznak vele, akár utasként suhannak benne.

Jól összeválogatott úti társakkal öröm és boldogság a Vivaróban suhanni, fejenként nem egészen egy liternyi gázolajból. Mert bár siettünk rendesen, az 1,6-os dízelmotor beérte 7,7 liter gázolajjal. A General Motors nemcsak a V8-as Camaróval dobott nagyot.