Használt autó: német BMW vagy hazai Octavia?

Fiktív, de erősen életszagú történet következik arról, hogy a használtautó-behozatallal rosszul is lehet járni. Egy 40-es családapa, nevezzük Lacinak, autócserére kényszerült. Gyakorlatilag elmállott alóluk a Škoda Felicia, amely ki tudja meddig szolgált volna, ha a rozsda el nem viszi. Még megpróbálta „okosba” áttolni a műszakin, de a szaki, aki addig csak a forgalmit vitte a vizsgaállomásra, megmakacsolta magát. „Egy dolgot nem tudunk megoldani, ha lyukas az alja. Arra nem mondhatjuk, hogy a vizsga óta rohadt át” – tárta szét a kezét, így Lacinak új autó után kellett néznie.

Škoda Octavia: szerény, de kiszámítható

Egymillió forint volt rá, meg amit az elején úgyis elvisz a szerviz. A családfő ki is nézett egy első generációs Škoda Octaviát. Még pont 100 000 kilométer alatt, 1,6-os benzines, egy márkakereskedésben állt 990 000 forintért, vezetett szervizkönyvvel. Végre lenne légkondi, nyaraláskor elviszi a család összes holmiját, belefér a horgászcucc és disznóvágáskor sem kell utánfutó a ládáknak.

Ám Laci egy érettségi találkozón összefutott Istvánnal, aki autókkal foglalkozik. István sikeres ember, 7-es BMW-vel vereti és tényleg érthet a kocsikhoz, mert biztosítózásból élt. Tudta, hogy melyik autó melyik alkatrészét téríti jól a casco, hogy kell törni a Yarist vagy az Accordot, hogy megkopassza a biztosítót.

A tuti megoldás: használt német BMW

István kinevette Lacit, amikor a kinézett Octaviáról mesélt neki. „Ennyiért zsír BMW-t hozunk Németből – ígérte. Öt és felet fogyaszt, kettőhúszat megy és nem egy rongyos Škodából szállsz ki, hanem egy BMW-ből. Okos legyél, ne buta!”

Talán az asszonynak is imponálnék, ha legközelebb nem a ramaty Feliciával látogatnánk haza a szüleihez, hanem egy 320d-ben feszítenénk – gondolta Laci és máris meg volt győzve. Mert melyik férfi ne szeretne saját BMW-t?

István a régi haverság okán kinézte neki a tuti 3-asokat és mindössze 300 eurót kért saját szolgálataiért, ami igazán nem tétel, hisz nagyon vágja a témát. Lacit egy dolog aggasztotta csak az elsőként kiválasztott hirdetésben: „Motor raucht etwas, aber voll fahrbereit” Google-fordítóval megnézték, mit jelent ez, de ha füstöl, hát füstöl és úgyis menetkész. Baja nem lehet, hiszen ebben csak 220 000 van, nem 300 meg 400 ezer kilométer, mint a többi hirdetésben. Azt vegyék csak a hülyék. A németek nem hazudnak, és különben is, autópályán az a 220 ezer annyi, mint itthon 50 ezer – oszlatta el kétségeit a szakértő.

Laci nehéz szívvel átváltotta az Octaviára kivett pénzt, 309 forintjába került egy euró, de ez van. Kölcsönkérte a sógor autóját és irány az első cím. Ausztria nyugati csücske, Innsbruck mellett, vagy 900 kilométer otthonról.

Benzin, szállás, étel: minden drágább

Nem sikerül kiérni tankolás nélkül, ráadásul a vécéért azon a kúton is fizetni kell 50 centet, ahol épp 78 eurót hagytak ott benzinre. A kávé sem 90 forint, mint itthon az automatából és a sztráda mellett a legolcsóbb ebéd is 12 euróba fáj, amivel még csak jól sem lakott. De majd a BMW, az kárpótolja.

Törődötten érkeznek meg a mustrára, a tulajjal nem nagyon van közös nyelv. A sötét színű E46 kombi 1700 euróra van kiírva, de más jót nem lehet mondani róla. Nemcsak az ajtók alja rozsdás, mint sok korabeli BMW-n, de a sárvédőket és a küszöböt is kikezdte a korrózió. „Köcsög osztrákok, minek sóznak ennyire” – dünnyögi István, majd továbbállnak.

Rossz a hangulat a kocsiban, a következő autó Drezda mellett van, ami még 650 kilométer. Vezetés közben muszáj hotelt találni. Laci nem váltott előre kedvezményes roaming adatcsomagot, méregdrága mobilnettel túrnak szállást éjszakára. 60 euró, plusz két gyros a töröknél, de a vacsorát István állja.

1690 euró, 320d limuzin

Másnap korán csengetnek a címen, az ezüstmetál szedán biztatóbb a tegnapinál. A közös nyomócsöves korszak előtti, 136 lóerős verzió, 1690 euróra tartja a kereskedő. Minden jól alakulna, amikor István kiszúrja, hogy sehol nem látja a légzsákvisszajelző lámpáját. Ez a sárga lámpácska a gyújtás ráadása után tényleg el kell aludjon, ha működnek a légzsákok, de itt fel sem villannak.

Talán kikötötték a lámpát, mert az ütközés után drága lett volna megjavíttatni a légzsákot. A kereskedő nem sokat kockáztatott: nur Export kitétellel árulta az autót, a 320d kivitelével megszűnik minden garanciális kötelezettsége a magánvásárlóval szemben. Lacinak jogalapja sem lenne reklamálni, ezt is otthagyják.

Emberünk kezdi bánni, hogy lebeszélték az Octaviáról. Csak egy megyényire volt, adtak volna hozzá állapotlapot és egy húsz éve működő márkakereskedés kövezett udvaráról mégiscsak nagyobb bizalma volna egy autóhoz, mint rosszarcú nepperek telepén bikázni az indítózásra fáradt kattogással reagáló 3-asokat.

Nehéz jól alkudni

Mert van szép, csak nem annyiért, amennyiért ő megálmodta, ami meg belefér, az élőben messze nem olyan ígéretes, ahogy a fotókról hitte. De Istvánnak van még a tarsolyában egy tuti 320d, csak 400 km onnan. Szintén 136 lóerős 1999-ből, de 1900 euróért. Ezt ezerötbe el lehet hozni és megvan a BMW-d – biztatja István.

Zöld Touring, kézi váltóval, az előzőeknél szebb autó. Márkaszerviz tíz éve nem látta  a kocsit, de egy maszek szerelő tovább vezette a szervizfüzetet 254 ezerig. Az utolsó öt évről semmit nem tudni, pedig az olajcsere létfontosságú a motornak és a turbónak is. Az óra most 302 000 kilométert mutat.

Adagoló, lendkerék, injektor

Az adagoló élettartama kiszámíthatatlan, a kettős tömegű lendkerék hibajeleit viszont produkálja a kocsi, De normális a kasztni, a motor működik és Lacit már csak az érdekli, hogy hazaérjen és ne dobjon ki 200 ezer forintot az utazásra, mert nem áll meg az asszony előtt.

Nehezen megy az egyezkedés, mert István mégsem tud annyira németül, hogy a csomagtérvájúba ragadt pótkerék és a ráfutásos baleset összefüggésére hivatkozzon. A nepper azt hajtogatja, hogy Fixpreis meg Festpreis, a végén 1800-nál feladják az alkudozást. Nincs hozzá téli kerékszett, de mindegy, csak bírja ki hazáig. Laci tart tőle, hogy külföldi autópályán lerohadva trélerrel levitetik a sztrádáról a világ pénzéért, míg itthon csak kedvesen körbebójázzák az autót.

Rejtett költségek

Késő délután van, az okmányiroda bezárt aznapra. Újabb panzió, újabb vacsoraköltség, a kettő átszámítva 27 ezer forint, de este veszélyes is volna nekivágni az 1300 kilométeres útnak. Másnap az exportrendszám és a többi papír meg a biztosítás költsége, több mint 60 000 Ft, de ezt a nepper elintézi helyettük. 50 euróval megelégszik az ügyintézésért, mert úgyis megy lejelenteni egy beszámított autót.

Dél van, mire másnap el tudnak indulni. Laci nem akarja összeadni, mibe került 3200 kilométert autózni a sógor céges Astrájával (115 000 Ft), mennyiért jön haza az üres tankkal megvett BMW (34 000 Ft), mit költött matricákra (6000+6000 Ft), szállásra és étkezésre (55 000 Ft) és akkor még ott van a hazai rendszámozás összes tétele. A Németországból behozott használt autók forgalomba helyezéséről, annak rejtett költségeiről sorozatunk következő cikke szól majd. (x)