Földes Attila, gyakran kiküldött tudósító
Így az év végére már alaposan összekeverednek az autók, összefolynak a hónapok, még néha az évek is. De ha kedvemre való tesztautóról van szó, pár darab azért határozottan beugrik.
Ilyen például a tartósteszten nyüstölt Berlingo 1,6 HDi is. Két hete kellett visszaadni, emléke örökké szívünkben él. A napokban ismét Erdélybe készülünk, és most ésszel kell pakolni, mert bérmilyen nagydarab kocsi is a most tesztelt Cruze (dízel, cikk hamarosan), csomagtartója nem nyel el minden pakkot szó nélkül úgy, mint a puttonyosé. Szóval hiányzik a végtelennek látszó csomagtér. Azt is borítékolom, hogy a 6-7 literes fogyasztást is vissza fogom sírni.
A legnagyobb benzinégetős élményért már jó alaposan el kellett rugaszkodni a földtől, és deszikkálni pár hektár napraforgót. A csillagmotoros szörnyeteg és a háromdimenziós gyorsulás ütött minden eddigi autós élményt. A repkedés közben kibocsátott CO2 mennyiségébe bele sem merek gondolni, de megérte.
Ha mindenáron az aszfalton kell maradni, akkor a 306 lóerős BMW Z4-es viszi a prímet. Ugye nem kell elmagyaráznom, miért?
Nagy Dénes, többszörös magyar pontszerző mozgóképmester
A válság jegyében nem tudok jobb jelöltet a 2009 legjobb tesztautója címre, mint a Skoda Octavia 1.4 TSI. Az Octavia sikere abban rejlik, hogy nagyobb és kényelmesebb, mint egy Astra-méretű autó, árban mégis velük konkurál.
Emellett viszont szeretném, ha néhány autót különdíjra is lehetne jelölni. Idén ugyanis az élményautók, illetve a luxusautók sem kerültek el! Háromszor is megdobogtatta a szívem a Focus RS, amit először Balázs hajtott meg a külföldi bemutatón, a fórumtalálkozó kapcsán levittük a Balcsira, majd összemértük egy Opel GT-vel a tököli reptéren.
Salzburgban vezettem az Audi R8 V10-et, amire azóta is nagyon szívesen emlékszem vissza. Ezt mesélem majd az unokáimnak is talán. Micsoda véletlen, egy másik Audi is levett a lábamról, ez volt az A5 Sportback.
Rácz Tamás, főszerkesztő
Két kisgyerekkel permanens para az élet. És nem elég, hogy szaladgáló, játszadozó csemetéjét szemlélve a boldog szülő lelki szemei előtt kétpercenként fut le egy-egy olyan jelenet, késsel, villával, ollóval, háziállatokkal, aminek véres naturalizmusára Hitchcock is büszke lehetne, még itt van ez a klímaváltozás is.
A globális felmelegedés előrevetített következményei remek álomtémául szolgálhatnak egy jól sikerült kései húsvacsora után: mihez is kezdenek majd felcseperedett lányaim a Mad Max-díszletté sivatagosodott Dunántúlon.
Tehát minden érdekel, ami képes lehet kiváltani a mai, kőolajra alapozott közlekedést.
Ennek fényében számomra az év legérdekesebb tesztjárművei hibridek és villanyosok voltak.
Folytatjuk a toplistát, lapozzanak a túloldalra!
Közülük is a legkevésbé érdekes az Insight. Olcsóbb, mint az új Prius, élvezi a hibridkiváltságokat (tudják, díjmentes behajtás Londonba, regadó-kedvezmény, ingyen parkolás Hódmezővásárhelyen, ilyesmi), de közel nem olyan kifinomult, átgondolt, jól megszerkesztett autó, mint a Toyota.
Mert persze azt is kipróbáltam. Kétszer is. És övé a 2009-es Rácz Tamás-díj; az új Prius egy kicsit drága, nagyon jó majdnem-középkategóriás autó, a hibridrendszer immár cseppet sem kompromisszum benne, csak előnyöket ad a kocsinak.
Az RX hibrid is inkább tetszett, mint nem, de azért ez a kocsi kicsit túl konzervatív még az ízlésemnek. És persze túl drága is. A 2,1 tonnás félelektromos luxusbálna érdekes jármű, jó, hogy létezik, de aligha vele váltják le majd a magyar tömegek a Swifteket, Astrákat, dízel Passatokat.
Hogy ne legyen teljesen letaglózó a japán fölény, egy amerikai hibridversenyzőt is kipróbáltunk az idén. De ez a palacsinta sem mentes a kakitól: a Ford Escape Hybrid hajtásláncának elektromos része a Toyotától származik.
Még ennél is nemzetközibb járgány a – sajnos csak kétkerekű – Vectrix. Lengyelország, Amerika és Nagy-Britannia közös gyermeke gyors, erős, jó vele motorozni, csak a hatótávon kéne még kicsit erősíteni.
A Zöld Gondolat utolsó képviselője az idén bő százezres árával legmegfizethetőbb tesztjárművünk, a Voiter Scooter elektromos rollere. Egy kicsit lassú és kevésszemélyes ahhoz, hogy leváltsam vele a családi flottát, de kétségkívül ezzel a motoros közlekedési eszközzel szennyeztem legkevésbé egy kilométerre vetítve a levegőt ebben az évben.
No de azért nem csak agya meg szomorú jövő elé néző kisgyereke, szíve is van ám az elkötelezett autós újságírónak! Úgyhogy a Ferrari Californiával folytatott rövid, de annál emlékezetesebb liezont mégiscsak úgy tekintem, mint 2009 egyik csúcspontját.
Remélem, 2010-ben sikerül megoldani a kecske és a káposzta problémáját, és füst nélkül is vezethetek majd valami nagyon gyors dolgot. A Tesla Roadster becserkészése és elejtése nem is rossz célkitűzés a jövő évre, ugye?
Szörényi András, használtautó- és nyelvtudós
Alapelvem, hogy válogatáskor tilos végiglapozni a tesztrovatot, csak agykéregből beugró autó jöhet szóba. Belém égett a rettegés a lepencei úton, 437 lóerővel a két hátsó keréken, de a Corvette-et már tavaly elsütöttük. Az idei felhozatalból a Nissan 370Z-nek mindenképp itt a helye, mert a V10-es R8-as lökhárítóját sajnálnám lekaparni minden nap a meredek kapubejárón.
G 55 AMG: száguldó erőd
Mivel kétszáz év alatt visszaeresztjük a légkörbe azt a szénmennyiséget, amely százezer évek alatt vált kőolajjá, a környezetrombolás engem is egyre jobban aggaszt.
A 25-40 litert zabbantó G 55 AMG-t ezért vagyok papírkutya kinevezni az év autójának, de élményre semmi nem ért fel az 500 lóerővel megvadított acéltömbhöz.
C3 Picasso: amit a Kia Soul nem tud
A Focus RS emlékét is megőrizzük, mert hangja és kanyarsebessége fenomenális, de az idei kedvenceim hétköznapibb autók.
Az egyik a Citroën C3 Picasso, amelyben mindaz megvan, ami a csábos, de tökéletlen Kia Soulból hiányzik: szép és jól variálható belső tér, nagy csomagtartó, kényelmes futómű. Azért is szeretem, mert a legolcsóbb motorral is elfogadhatóan megy.
Kedvenc: Toyota iQ
A győztes pedig a Toyota iQ. Nem értem, az Év Autója szavazáson hogy verhette meg a rendesen megcsinált, de minden eredeti ötletet nélkülöző Polo ezt a korszakalkotó törpét.
Méretéhez képest az iQ szenzációsan kényelmes és igazi autóként viselkedik nagyobb tempónál is, hozzá képest a smart fortwo ótvar gagyi egy rettenet.
Felszereltségéhez és minőségéhez képest nem is kérnek érte arcpirítóan sokat, az időnyereség pedig szinte megfizethetetlen egy városlakónak, amit azzal nyer, hogy bárhol megfordul és leparkolható. Azért is az iQ, mert érdekes konstrukció, a bántóan középszerű Auris és Avensis után visszaadta a Toyota fejlesztőibe vetett hitemet.
Önök szerint volt ezeknél sokkal különb tesztautó nálunk idén? Adjanak nekünk a hozzászólásokban!