Persze nem az új Merivával született meg a kétfelé nyíló ajtó, mondja szerényen az Opel PR-előadóművésze
Majd kitárja a kétszárnyú ajtót a rüsselsheimi Opel-gyár pincéjében, és végigülhetjük az öngyilkos ajtók hosszú sorát az 1939-es Opel Kadettől a mai Rolls-Royce Phantomig.
Nagyszerű, pörgős, érdekes sajtóbemutató egy új modellről, úgy, hogy egy métert se mentünk a kocsival, mégsem volt senki csalódott.
Pedig az úgynevezett „statikus bemutató”, az autós újságírók rémálma. Többórás szorongás az Economy osztályon tízezer méter magasan a bádogcsőben, egy pulpituson egy félkész új autó, tessék, lehet kattogtatni, esetleg egy picit bele is lehet ülni, ha a kollégák tolongása alábbhagy.
Közben valami látványkaja, rossz esetben még egy hülye show is, aztán ismét a légörvények hazafelé. Nem véletlen, hogy a legtöbb esetben a szerkesztőség legifjabb tagja, netán külsős legény (nálunk legutóbb leány) kapja az ilyen melót, hadd lásson világot.
Így nézett ki papíron, mielőtt nekiláttak
Viszont az új Meriva statikus bemutatóját azonnal lestipistoppoltam, ahogy megkaptuk a meghívót. És nem bántam meg!
Van két kisgyerekem, a hozzájuk tartozó két gyereküléssel. Eddig úgy gondoltam, a hátsó tolóajtó a legtutibb dolog, amit ki lehet találni az ilyen magamfajtáknak, de a tolóajtó kezelése kicsit nehézkes, nem elegáns, valahogy olyan ipari. Viszont ez a hátrafelé nyíló, öngyilkos ajtónak is nevezett dolog egy családi autóban – lehet, hogy ez az, amire vágyom? Meg kellett néznem.
| Miért öngyilkos? |
|
A hátrafelé nyíló hátsó ajtónak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha rosszul csukták be és menet közben kinyílik, a reflexszerűen utána kapó utas könnyen kieshet a kocsiból – kvázi öngyilkos lesz. Az sem jó, hogy nagy tempónál a menetszél nem tartja csukva a reteszeletlen ajtót, mint a normál kocsiknál, hanem egyenesen kivágja, kifeszíti. Különösen azokban az időkben volt gyakori az ilyen baleset, amikor még a biztonsági övet sem találták fel, az sem tartotta vissza a kiszédülő utasokat. Ma már más a helyzet, a modern biztonsági eszközök idején az öngyilkos ajtó (bővebben a témáról angolul itt lehet olvasgatni) elkezdheti (már el is kezdte) élni reneszánszát. |
Essünk azonban előbb gyorsan túl az olyan mellékes hülyeségeken, hogy milyen autót építettek az ajtók köré.
Coolness Factor?
Az új Merivát az Opel nagyon attraktívnak és látványosnak szánta, a bemutatón hosszasan mutogatták az orr és a far, de főleg a profil vonalait, hogy ugye milyen szépek. Még a Coolness Factor kifejezés is elhangzott párszor, brrr.
Videó: Az Opel Meriva formatervének születése
Szép és helyes is a kocsi, a régi Meriva jellegtelen tojásformájánál sokkal megjegyezhetőbb és kívánatosabb, de közel nem hozza azt a vagányságot, nincs benne annyi, khm, Coolness Factor, mint mondjuk a C3 Picassóban vagy a Kia Soulban. (Ami érthető is, a Meriva bevallottan és tudatosan akar az idősebb generációnak is tetszeni, a két ellenpélda viszont csak a fiataloké.)
A Meriva műszerfala, első traktusa nagyjából megegyezik az új Astráéval, ami jó dolog: logikus, jól felépített rendszer, kellemes anyagokból. Hátul tologatható üléseket találunk, két méter feletti utasok is kényelmesen elférnek – persze a csomagtér rovására.
Na ja, a csomagtér. Jó hely! Kicsit kopogósak, olcsók az anyagai, de ez legyen a legkisebb baj, a gyerekbiciklik, koricipők úgysem kímélnék a nívósabb kárpitot sem. Van viszont benne 400-tól 1500 literig variálható mennyiségű hely, a kalaptartó belökhető a hátsó üléstámlák mögé (ennek a kis okosságnak a Berlingóban is örültünk korábban, de nem szégyen az).
A legszebb kis okosság a szatyorakasztó fül. Ha épp nem lóg rajta szatyor, a kis bigyó arra szolgál, hogy megtartsa a csomagtér felhajtott padlóját – ami alatt vagy pótkerék, vagy még egy pár liternyi raktér lapul, a megrendelő igénye és defekt-paranoiája szerint.
Az opelesek nagy büszkesége a fura ajtók mellett a FlexRailnek nevezett rendszerre, ami egy sínpár az első ülések között. A sínpáron lehet tologatni könyöklőt, pohártartót, köztük pedig hatalmas üreg van retikülnek, laptopnak.
Egy rosszmájú kolléga szerint ez tipikusan az az extra, amit az első hét után soha nem használ tudatosan az ember, de családomat ismerve el tudom képzelni, hogy a nők és a gyerekek boldogok lesznek az újabb telepakolható és teleszemetelhető, nehezen takarítható hellyel a családi autóban.
Belül a Meriva kicsit nagyobb, mint a C3 Picasso és a Soul. Nagyobb, hiszen a GM Delta platformjára épül, éppúgy, mint az új Astra vagy a Chevrolet Cruze. Árakat egyelőre még nem tudunk, a Genfi Autószalonon hozza majd nyilvánosságra az Opel, hogy hány a mennyi, de azt már most elárulták, hogy mivel méretben a kocsi a kis és a kompakt egyterűek közé esik (se nem C3, se nem C4 Picasso, se nem Modus, se nem Scénic, se nem Urban Cruiser, se nem Verso, teccikérteni), az ára is ehhez igazodik majd.
A motorválaszték az 1,4 literes, százlóerős motorral kezdődik. Az angol olyan szépen mondja: naturally aspirated, vagyis természetesen lélegeztetett – de a magyar találóbb: ez bizony szívó. Viszont turbóval ugyanez a blokk 120 vagy 140 lóerős teljesítményt tud, ami már elég lehet a kompakt kasztnihoz. Aki szereti a kormot, a 75 vagy 90 lóerős 1,3-as, vagy a 125 lóerős, 200 Nm leadására képes 1,7-es dízelt választhatja. Az OPC-ről egyelőre nincs hír.
És akkor vissza az ajtókhoz. Az Opel két célcsoportot utaztatott sok ezer kilométeren át, kisgyerekes fiatalokat és kisunokás nyugdíjasokat. A fiatalok örültek, hogy könnyen hozzáférhetnek a gyerekekhez, amikor bekötik az övüket, etetik, vigasztalják őket. Az idősek örültek, hogy a B-oszlopon elhelyezett kapaszkodóval milyen könnyedén pattanhatnak be hátra.
| Nem lenne szebb B-oszlop nélkül? |
|
De szebb lenne. Csak sajnos egyrészt nem lenne elég merev a kasztni, másrészt B-oszlop híján nehéz lenne biztosítani az első és hátsó ajtók külön nyithatóságát. És az a trükk, ami a Mazda RX-8-nál és a Mini Clubmannél elég, ha jópofa, egy családi autóban praktikus is kell legyen. |
Az említett rosszmájú kolléga ellenben egy rövid, dramatizált előadásban bemutatta a rendszer hátrányát is. Ha a Meriva szorosan ráparkol oldalvást egy másik kocsira, és az első és hátsó utas egyszerre száll ki a kocsiból, bizony ott rekednek a két ajtó és a két kocsi csapdájában.
Ez a csapda viszont még előnyös is lehet, ha a neveletlen kisgyerek pattan ki hátulról a teszkóparkolóban. A nyitott ajtó ugyanis megakadályozza abban, hogy kiszaladjon a parkolóutcába, netán épp egy figyelmetlen bevásárlókocsi, rossz esetben egy bevásárló kocsija kerekei alá.
Hogy a rosszízű öngyilkos jelzőt minél jobban elkerüljék, a fejlesztők alaposan átgondolták a hátrafelé nyíló ajtók biztonságát. 4 km/h felett az ajtók nem nyithatók. Ha már eleve nyitva maradtak elinduláskor, a vezetőt fény- és hangjelzés riasztja. A hátul ülők megnyugtatására egy zöld fény jelzi, ha az ajtó nyitható – ha ez nem ég, biztosan biztonságban vannak.
A hátsó zsanérok pedig azért vannak pont 36 centire egymástól, mert így még nem lóg az ajtó, de már volt terük a dizájnereknek szép övvonalat és középvonalat rajzolni.
A gyártás előtt az Opel még egy új robotot is tervezett. Az IKEA fiókhúzogató műkarja és a Poäng-fotelt gyötrő műfenékhez hasonlóan látványos szerkezet jól mutat a fotókon, videókon, de nem értem, miért nem volt jó erre a tesztelős melóra egy fejlett alkarizomzatú török vendégmunkás.
Így első látásra tetszett a kocsi, alig várom a tesztautót. Sajnos még a németek is csak májustól vehetik meg a kocsit, hozzánk talán még őszig sem jut el az első magyar rendszámos Meriva. Viszont aki most új kis egyterűt szeretne a gyerekei vagy unokái szállítására, és nyitott a nemkonvenciális nyílászárók varázslatos világa iránt, jól teszi, ha még vár egy kicsit. Az új Meriva – ha nem csak statikusan, hanem dinamikusan is jó -, a réginél Merivánál izgalmasabb, sőt: abszolúte is egy izgalmas, érdekes, kívánatos kocsi lehet.
A végén megettük a Merivát
